Ha mozifilmről van szó, mindenki számára természetes, hogy egy jó kiinduló ötlet, de még egy jó sztori is önmagában kevés a sikerhez. Kellenek még hozzá jól megírt és jól eljátszott karakterek, valami eredeti és érdekes rendezői látásmód, nem maradhat el a látvány, melyet az operatőrök és/vagy a CGI szakemberek teremtenek meg, és mindemellett kell egy emlékezetes és hatásos zene, mely képes arra, hogy az előző elemek hatását megsokszorozza. A zene megadja egy film hangulatát, felerősíti a karaktermozzanatokat, akár történeteket is képes elmesélni szavak nélkül. Gondoljunk csak a Keresztapára, a Volt egyszer egy vadnyugatra, vagy éppen a sci-fi műfajból válogatva a 2001 Űrodüsszeiára, vagy éppen a Csillagok háborújára – vajon mire emlékeznénk belőlük, ha a zenéjük nem lett volna olyan, amilyen?

Mi a helyzet azonban a sorozatzenékkel? Azon belül is a sci-fi sorozatokéval? Vajon ott is ennyire egyértelmű a zenének ez a támogató szerepe?

Aligha. Épp akkor, amikor a 90-es években hatalmas, robbanásszerű növekedés következett be a scifi-sorozatok háza tájékán, valahogyan elterjedt a stúdiók és producerek között az a (szerintem rendkívül ostoba) gondolat, hogy az a jó zene egy sci-fi történetben, amit észre sem venni. Mert még elterelné a figyelmet a képernyőn zajló történésekről. Így aztán szándékosan lebutították a háttérzenét, ahelyett, hogy kihasználták volna annak óriási potenciálját. A folyamat különösen a Star Trek sorozatok különböző reinkarnációira jellemző, de észrevehető a két Stargate sorozatban is. A Babylon 5, a Farscape és a Firefly készítői kevésbé tartották be ezt a szabályt, ott láttam is néhány emlékezetes jelenetet, amit a zene emelt igazán hatásossá.

A 2000-es évek elején Ronald D. Moore és csapata volt az, akik szintén fittyet hánytak ennek a trendnek, felismerve, hogy a zene milyen szerves és fontos része a világuk bemutatásának. A Battlestar Galactica világa, a kitűnő írás, és a színészek odaadó munkája ellenére is sokkal kisebbet ütött volna Richard Gibbs és Bear McCreary tehetsége nélkül. Richard Gibbs volt az, aki megadta a sorozat alaphangulatát a Minisorozat zenéjével – itt jelenik meg először a közel- és távolkeleti hangzásvilág, a különböző ütőshangszerek kavalkádja, az egzotikus fúvóshangszerek, s az emberi hang ősi, kántálásszerű alkalmazása. Ő megér majd egy külön cikket, most azonban inkább Bearről akarok írni, és a bemutatkozó albumáról, a Battlestar Galactica első évadának zenéjéről, minthogy mostanában az első szezonos epizódok elemzése közben folyamatosan azt hallgatom. 


Bear McCreary

Bear mindössze 24 éves volt, mikor elkezdett dolgozni Gibbs mellett a Minisorozat zenéjén, majd amikor jónevű kollegája nem tudta vállalni, hogy éveken keresztül csak egy sorozatra koncentrál, ő lett az utódja. Először csak egyetlen epizódot kapott, a 33-at, ez volt a "tűzkeresztség", majd az Act of Contritiontól vette át végleg a stafétabotot (a Water és a Bastille Day zenéjét Richard Gibbs szerezte). Az első szezon végére már mindenkinek eloszolhattak a kétségei, hogy ez az ifjú ember hogyan állja majd meg a helyét. Nemcsak hogy megállta, de olyan magasra tette fel a lécet, hogy sok kollegája csak távolról álmodozik róla, hogy azt átugorja.

A Galactica 1. szezonjának albuma pontosan megtestesíti magában mindazt, amit egy sorozat-zenétől elvárok. Továbbviszi a Minisorozat hangzásvilágát, az ősi, tradicionális hangszereket, az európai fülnek egzotikusnak ható közép- és távolkeleti dallamokat, megteremtve a Galactica univerzumának folyamatosságát. Emellett azonban jellemző rá a folytonos kísérletező kedv, a hangszerek, a műfajok bátor keverése, változatossága. Az albumra az eklektikus a legjobb szó. A kelta hangzású, majdhogynem Gyűrűk urára hajazó Adama családi téma mellett találunk klasszikus templomi zenét, muzakot (Amerikában kifejlesztett, a plázákban, irodákban, liftekben vég nélkül játszott agykikapcsoló zene), nagyzenekarra írt passacagliát, de még „eredeti” olasz operát is. A japán taiko dobok és az ősi, örmény származású fafúvós duduk mellett jól megfér az elektromos hegedű, a szintetizátor, az ír pásztorsíp, a skót duda, valamint a teljes klasszikus nagyzenekar is. Az emberi hangnak is teljes skáláját halljuk, a dünnyögéstől a kiforrott operaáriáig, a mély férfihangtól a hihetetlen magasságokban szárnyaló fiúszopránig, a szívszaggató kántálástól a lelkendező, áradó kórusműig.


A japán taiko dob 

A hangzás egzotikusságát a dalszövegek is erősítik, a különböző stílusokhoz különböző nyelven szól a szöveg. Az opera olaszul, a templomi korál latinul, a keleti hangzású kántálás szanszkritül, a kelta dallam gaelic nyelven jelenik meg a sorozatban. A szövegeket többnyire Bear írja a különböző számokhoz, és érdekes dolgokra bukkanhat az, aki kíváncsi, mit is jelentenek az ismeretlen nyelven íródott szavak.

Íme a Battlestar Operatica szövegének első sorai (a teljes szöveget itt találjátok):

Maledetto sia tuo cuore Cylone
C'è una tostapane nella tua testa
E porta tacchi a spillo
Numero Sei ti chiama

ugyanez angolul:

Woe upon your Cylon heart
There's a toaster in your head
And it wears high heels
Number Six calls to you

A Kobol’s Last Gleamingben hányan sejtik, hogy a fiúszoprán milyen ismerős szöveget énekel:

Omnia illa et ante fiebant
omnia illa et rursus fient
Ita dicimus omnnes.

vagyis:

All of this has happened before
And all of this will happen again
So say we all

A Hands of God végén az ünneplés dallama az áradó öröm ellenére meglehetősen komoly, epikus szöveget takar (aki kíváncsi az eredetire, az itt találja):

Wander my friends, wander with me
Like the mist on the green mountain, moving eternally
Despite our weariness
we'll follow the road
Over hill and and valleys
to the end of the journey

(Ugyanez az epikusság jellemzi az Oratorio Diasporát, melyet a 4. szezon Revelations c. epizódban hallunk a Föld megtalálásakor.)

Végül álljon itt az angliai főcím szövege is (Richard Gibbs szerzeménye, az, amit mi _a_ főcímként ismerünk), ami nem más, mint a híres hindu imádság, a szanszkrit nyelvű Gayatra Mantra:

Aum bhoor bhuwah swaha
Tat savitur varenyam
Bhargo devasaya dheemahi
Dhiyo yo naha prachodayat

Angolul:

Oh God! Thou art the Giver of Life,
Remover of pain and sorrow,
The Bestower of happiness,
Oh! Creator of the Universe,
May we receive thy supreme sin-destroying light,
May Thou guide our intellect in the right direction.


Bear vezényel 

Lássuk akkor az album számait, pár szóban összefoglalva a bennük felbukkanó motívumokat, a sorozatban elfoglalt helyüket, hangulatukat, és esetleges érdekességeket, amiket jó tudni:

Prologue (0:40) – minden egyes epizód ezzel a jellegzetes felütéssel kezdődik, az egyetlen magas hang többszöri ismétléséből álló „dallam” a cylon Hatos témája. A cylonok fenyegető mivoltát jól hangsúlyozza a kíséret baljóslatúsága.

Main Title (US verzió) (1:05) – eredetileg a Gayatra Mantra lett volna a főcím, mely még Richard Gibbs szerezeménye, ám a stúdiók attól féltek, ez az idegen hangzásvilág nem fogná meg az amerikai közönséget. Így Bear az egyik szerzeményét, a később fel is bukkanó Two Funeralst alakította át, hogy alkalmas legyen főcímnek. A következő szezonban váltottak a Gayatra Mantrára.

Helo Chase (1:31) – Bear első önálló szerzeményeinek egyike. A 33 című epizódban hangzik el, amikor először látjuk Helót a cylon centuriók elől menekülni Capricán. A taiko dobok és más ütőshangszerek mellett a cylonokat jelképező halk mormogás ad baljós aláfestést a menekülésnek.

The Olympic Carrier (5:48) – Bear egyik legambíciózusabb darabja a 33 című részből. A taiko dobok adják az akciót és a cylon támadások vészjósló voltát, fölötte át- áttör a hajót jelképező lírikus dallam, egzotikus, arab-stílusú fúvósok képében. A szám végén először halljuk meg Apolló témáját, ezt a néhány hangból álló, egyszerű dallamot, ahogy Lee küzd a döntéssel, mely az Olympic Carrier elpusztítását jelenti.

Helo Rescued (1:01) – Ez a rövid szám az első megjelenése Boomer témájának, mely az egyik leggyakrabban alkalmazott motívum az egész sorozatban (hiszen egyszerre kíséri Boomert, Sharon/Athénát, és később Hérát is). A némileg New Age stílusba öltöztetett dallam akkor jelenik meg, mikor Sharon megmenti Helót, Boomernek adva ki magát.

A Good Lighter (1:55) – Rejtély, hogy ez a szám hogy kerül a CD elejére, melyen a többi dallam viszonylag kronológiai sorrendben követi egymást. Valószínűleg el akarták választani a párjától, a Wander My Friendstől, melyben ugyanaz a motívum jelenik meg más hangszerelésben. A kelta hangzású Adama családi téma először a Hand of God című epizódban jelenik meg, mikor Adama a csata előtt odaadja apja öngyújtóját a fiának, hogy szerencsét hozzon. A kelta hatást az ír pásztorsíp is erősíti. A szomorkás dallam, mely hallatlan vágyódást fejez ki, végigkíséri a sorozatot, sőt, egy pillanatra még a Capricában is feltűnik.

The Thousandth Landing (3:08) – Ha van „tipikus Battlestar Galactica dallamvilág”, akkor ez a szám bizonyára az egyik mintapéldánya. A japán ünnepek világa érdekesen keveredik a török vagy más arab piacok hangulatával, ahogy a Galactica pilótái társuk ünneplésére készülnek. A dobok egyre sürgetőbb dübörgése azt a pillanatot vetíti előre, mikor egy rakéta meghibásodása a jelenlévők halálát okozza. 


A Galactica jellegzetes hangja, a duduk
 

Two Funerals (3:25) – Az Act of Contrition temetési jelenetének motívuma később többször is felbukkan a sorozatban, pl. Cain admirális halálakor vagy a sorozat végefelé a közös cylon-ember temetésen. Bear ezt a dallamot a „vallásos ceremónia” témájának nevezi blogján. A földöntúlian szomorú, gyönyörű dallamot az ősi örmény furulya, a duduk előadásában halljuk. A jellegzetes hangú, később gyakran visszatérő duduknak ez az első megjelenése a sorozatban.

Starbuck Takes On All Eight (3:46) – A taiko dobok orgiája kíséri azt a jelenetet, melyben Starbuck egyedül néz szembe a 8 ellenséges cylon vadásszal. A dobpergést Enya-szerű kántálás és a duduk az előző megjelenésétől merőben különböző hangzása kíséri.

Forgiven (1:30) – Starbuck témája jelenik meg ebben a gyönyörű, lírai számban, melyet a You Can’t Go Home című epizódban hallhatunk, ahogy Starbuck betegágyánál Adama megbocsát a lánynak mindazért, amit Zackkel tett. A duduk és az elektromos hegedű gyönyörűen fejezik ki Kara fájdalmát, de a hálát és a megkönnyebbülést is, amit ebben a pillanatban érez.

The Card Game (3:04) – Újabb jellegzetes első szezonos darab. A taiko dobok felett a duduk és az emberi hang (mormogás, dünnyögés, kántálás) olyan szervesen fonódik össze a dallamtalan dallamban, hogy néha nehéz megmondani, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik. A jelenet, amit kísér, az Act of Contrition kártyacsatája, miközben Kara visszaemlékezik Zackkel való beszélgetésükre.

Starbuck On The Red Moon (2:00) – A dobok hangosabbak, a fúvósok erőteljesebbek ebben a számban, egyébként mindaz elmondható róla is, ami az előzőről. Számomra a legemlékezetesebb része a legvége, amikor Starbuck témája győzedelmesen szólal meg a kórus előadásában, ahogy Kara kitalálja, hogyan is szabadulhatna a Vörös Holdról.

Helo In The Warehouse (2:01) – Ennek a számnak a hangulata emlékeztet a többi Helo-központú darabra, legalábbis az első szezonosok közül. Van bennük valami, ami jellegzetesen megkülönbezteti őket a Galacticán megszólaló témáktól. Amikor Helo megtalálja és kiszabadítja Sharont, újra hallhatjuk a Boomer-motívumot.

Baltar Speaks With Adama (1:54) – Ezt a számot rosszul lőttem be, azt hittem, arról a jelenetről van szó, amikor Baltar elkéri az atombombát, de valójában a Six Degrees Of Separationból származik, amikor Baltar megpróbálja tisztára mosni magát, ám hiába. A jelenet lágyan indít a duduk szomorú zenéjével, ebbe kapcsolódnak be az elektromos vonósok és ha jól hallottam, némi dünnyögés, hogy aztán átadják a terepet a taiko dobok izgatott dübörgésének. Ebben a számban halljuk először Baltar témáját, ami később többször is visszatér.

Two Boomers (1:47) – Amíg Boomer döbbenten látja, hogy valaki CYLON feliratot írt a tükrére, Capricán Sharonnak sikerül elcsábítania Helót. A két Sharon párhuzamos története egyetlen dallam alatt fut. A motívum lassan, lágyan, csilingelve indít, a szintetizátor mellé belépnek az elektronikus vonósok, majd a szám felétől őrült techno-orgiába csap át, hogy a végén ismét lágy duduk-szólóval zárjon.


A nagyzenekar 

Battlestar Operatica (2:36) – Egy különös epizód még különösebb felütése. Az egzotikus hangszerek megpihenhetnek egy időre, előtérbe kerül a klasszikus nagyzenekar – amelynek jelenléte a scifi sorozatokban valójában éppoly szokatlan, mint a taiko doboké, a duduké vagy a skót dudáé. Az olasz opera paródiája annyira jól sikerül, hogy ha nem tudnánk, miről szól az ária (lásd feljebb), azt hinnénk, egy létező operarészlet került be az epizód elejére. 

The Dinner Party (3:14) – Ez a klasszikus vonósnégyesre írt darab tökéletes hátteret ad a legeredetibb, legviccesebb vacsora-vendégségnek, amit csak a sorozatban láthatunk. A Tigh Me Up, Tigh Me Down című epizódnál járunk, amikor Adama vendégül látja Lee-t, Roslint és a Tigh házaspárt, Ellen előkerülése alkalmából.

Battlestar Muzaktica (1:43) – A Muzak elnevezést itthon alig ismeri valaki. Amerikában egy cégnek a neve, mely azzal foglalkozik, hogy tudományos alapon kidolgozott nyugtató, relaxáló (agymosó), hatékonyságnövelő zenéket készít irodák, plázák, liftek, nyilvános helyek stb. számára. Azt hinnénk, a Battlestar Galactica műfajától mi sem áll távolabb, mint a szellemi kapacitást nem igénylő háttérzene, ám a producerek és Bear is szeretik az ilyesfajta in-joke-okat. A Galactica muzakja éppen a legmegfelelőbb helyre kerül – a Cloud 9 nyilvános luxus-WC-jébe. Az emlékezetes jelenet apropója az, amikor Roslin a nyilvános mosdóban kéri fel Baltart, hogy legyen az alelnöke.  

Baltar Panics (1:46) – Hangulatában, hangszerelésében leginkább a Thousandth Landingre emlékeztet. A taiko-dobok és más ütősök felett ott szárnyal az éles hangú síp, ahogy Baltar kétségbeesve igyekszik elpusztítani az ellene szóló bizonyítékokat a Six Degree Of Separation c. részben. Az őrült káoszt a duduk lágy, szomorú hangja zárja le.

Boomer Flees (1:16) – Boomer témája egybeolvad Helo témájával ebben a darabban, mely a Flesh And Bone című epizódból származik. Bár ez a dallam harmadszori előfordulása a lemezen, az előadás egyre gazdagabb, egyre komplexebb.

Flesh And Bone (4:06) – Különös, szürreális és disszonáns hangzású darab a Flesh And Bone c. epizódból. Mintha egy tucat lehangolódott spanyol gitáron próbálná valaki elcincogni a dallamot. A kakofóniába hajló alsó szólam a végén utat enged a lágy és dallamos duduknak, mely Starbuck témáját hozza elő.  

Battle On The Asteroid (6:52) Az első szezon CD-jének leghosszabb darabja, majdnem 7 perc, telve taiko-dobokkal, arab stílusú sípokkal, dudukkal, skót dudával. A témák közül Starbuck és Apolló motívuma feleselget egymásnak, először szelíden, lágyan, majd egyre diadalmasabban, ahogy skót dudák (az Adama családhoz „asszociált” hangszerek) átveszik a vezető szerepet. A cylonok tylium telepének lerohanása az 1. szezon egyik jelentős eseménye, s ezt a jelentőséget csak még jobban kiemeli ez a színekben és rétegekben gazdag zene.

Wander My Friends (2:57) – A Good Lighterben hallott melankolikus, szomorkás dallam, az Adama családi téma meglepő erővel és sodró lendülettel tér vissza, ahogy az ír pásztorsíp helyét a skót dudák, és a kelta nyelven éneklő férfikórus veszi át. Bár a dal nem lesz vidámabb, a szám mégis tökéletesen festi alá a cylonok feletti győzelem után visszatérő katonák ünneplését, epikussá és emlékezetessé téve a jelenetet. Ez az egyetlen alkalom, hogy halljuk a dal B motívumát is (a belépő kórus énekli).

Passacaglia (5:15) – Bear talán legambíciózusabb darabja, az album igazi fénypontja. Ez a szám tökéletes példája annak, amikor a zene teljesen egyenrangú szerepet kap a történetben, a Kobol’s Last Gleaming emlékezetes montázsszerű epizód-nyitányában. Azonban önállóan is teljesen megállja a helyét. Klasszikus hagyományokat folytat, hiszen a passacaglia (spanyol eredetű, ’séta az utcán’) már a barokk óta népszerű műfaj. Olyan zeneszerzők használták, mint Bach, Couperin, Mendelssohn, Schumann, a 20. században Sosztakovics, Dohnányi, Philip Glas. Jellemző az alsó szólam ritmikus ismétlődése, míg a felső dallam folyamatosan variálódva tér vissza.

Kobol's Last Gleaming (2:49) – Újabb különleges hangulatú darab, melyet Kobol, az emberiség (és a cylonok) bölcsőjének megtalálásakor hallhatunk először sorozatban. A hihetetlen magasságokban szárnyaló fiúszoprán az angol egyetem-városok katedrálisaiban hallható korálokra emlékeztet. A latin nyelvű darab tökéletesen elegyíti magában az évszázados (évezredes) történelmet, a vallásos áhítatot, mely a szereplőket Kobol láttán elfogja, s mellette egy új veszély előérzetét. Később ugyanez a motívum a szopránszóló nélkül, áthangszerelve gyakran visszatér a sorozatban – ez lesz ugyanis Laura Roslin témája.

Destiny (4:44) – A Two Funeralsban hallott motívum elektromos hegedűn szólal meg, a szomorúság helyét valami feszült várakozás veszi át, ahogy a különböző karakterek lassan szembesülnek kiválasztottságukkal. A motívum megjelenik Laura Roslin, Gaius Baltar, és különösen Starbuck jelenetei alatt, de átcsap abba a jelenetbe is, amikor Boomer megérkezik a cylon anyahajóra. A CD-n lévő szám mindezen különböző részek összemixeléséből származik. A feldübörgő dobok, a szintetizátor és a húros hangszerek vad kavalkádja Starbuck és Hatos verekedését kíséri Capricán.

The Shape Of Things To Come (2:55) – A kimért, méltóságteljes Passacaglia gyorsabb, sodróbb lendületű változata. A felső dallam prominensebb, szomorúság és komolyság helyett hihetetlen reményt áraszt, ami jól illik Gaius és Fej-Hatos jelenetéhez a koboli Operaházban, ahol Hatos megmutatja Baltarnak az „eljövendő dolgok képét”. Bár az Operaház és Héra a történet végének legfontosabb témájává válnak, a The Shape Of Things To Come csak nagyon ritkán, egészen különleges alkalmakkor tér vissza – például a fináléban az Operaházi  látomás beteljesülésekor, majd az emberiség történetének lezárásakor (az ugrás előtt, ahogy Adama ül a hegytetőn).


A hegedűk is nagy szerepet kapnak

Bloodshed (1:50) – A cím az első szezon fináléjának legdrámaibb történésére, Adama lelövésére utal. A Kobol’s Last Gleaming dallama tér vissza, fiúszopránostul, ám bizonyos változtatásokkal. Az ének nem olyan magas, jobban összeolvad a dallamot kísérő akusztikus vonósokkal, melyek fokozottan az előtérbe kerülnek. A dal, akárcsak a képek, melyeket aláfest, mintha lassított felvételben lennének – nem a lelövés akció-jellege dominál, hanem a hihetetlen szomorúság érzése. Ugyanakkor a dallam, akárcsak a Kobol’s Last Gleaming, képes egyfajta epikusság, grandiózusság kifejezésére, mely tökéletesen zárja a sorozat első szezonját. 

Re-Cap (0:36) – Az album legrövidebb száma. A Prologue-hoz hasonlóan minden áldott epizód alatt hallhatjuk, az „Előző részek tartalmából…” összefoglalója alatt. Feszült várakozás jellemzi, ahogy a dobok és a szintetizátor egyre őrültebb iramot diktálnak.

Main Title (UK Version) (1:05) – Ahogy az előző Main Title-nál említettem is, ez a főcím csak az angliai verzióban volt hallható az első szezon alatt, de a második szezontól már mindkét változatnak ez lett a főcíme. Richard Gibbs szerzeményében a szanszkrit Gayatra Mantrát halljuk, mely alatt a Minisorozat legfontosabb képei futnak. Az egzotikus, keleti hangzású ének egy pillanat alatt csap át a jellegzetesen Galacticás taiko-dübörgésbe, a szomorúság után a fenyegetettséget, a menekülést hozva előtérbe. A taiko dobok alatt láthatjuk az éppen aktuális rész prominens (általában legagresszívebb, legakciósabb, leglátványosabb) jeleneteit, képeit, gyorsított felvételben. 

Összefoglalva mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az albumot, mely ambíciózus, változatos, önmagában is jól hallgatható, és a sorozat-zenék között ritka magasra teszi fel a lécet. Már itt megjelenik számos karakter- és egyéb téma, melyek a későbbi szezonokban új köntösben, új hangzásban kerülnek elő. A taiko dobok szerelmesei kiélhetik magukat az akciósabb jelenetek dalain, de aki a dallamosabb, hol szomorú, hol reményteli, hol egyenesen áhítatkeltő darabokat szereti, annak sem kell csalódnia. Különleges élményt nyújt a különböző etnikumok hangszereinek és a keleties, egzotikus hangzásoknak a kombinálása a klasszikus és a modern nyugati zene elemeivel.

Néhány száraz adat: 

A lemez címe: Battlestar Galactica Season 1 (Soundtrack)
Kiadás éve: 2005. június 21.
Kiadó: La La Land Records
Játékidő: 78 perc
Zeneszerző(k): Bear McCreary, Richard Gibbs
Előadók: Brendan McCreary, Caitanya Riggan, Daniel McGrew, Ken Stacey, Lillis Ó Laoire, Melanie Henley Heyn, Michael Now, Raya Yarbrough