Top tíz science-fiction videoklip

avagy tudományos fantasztikum a zene szolgálatában

2009. július 13. 09:00, írta: Gaines

A nyolcvanas években az MTV berobbanásával hódító útjára indult egy új műfaj, a videoklipek műfaja. Az addig csak lemezről, rádióból hallgatott zenék beköltöztek a tévéképernyőre, hogy aztán az ezredfordulót követően még szélesebb rétegek számára váljanak elérhetővé a különböző videomegosztók segítségével. A dalok promóciója mellett a művészek hamar felismerték a klipekben rejlő vizuális lehetőségeket; ma már híres filmrendezők - David Finchertől Spike Jonze-ig, vagy akár itthon Antal Nimród - kezdték kliprendezőként pályafutásokat, felismervén, hogy a zenére komponált videókban kedvükre elereszthetik a fantáziájukat. A klipek gyors, villódzó vágásai, stilizáltsága idővel a mozifilmek világát is átformálta, és generációk filmnézési szokásait befolyásolta.

Bár az elmúlt évtizedekben számos, tudományos fantasztikumhoz közel álló szám, album született - sőt, egyes zenei műfajok, mint például a space ambient, egyenesen a scifik, de legalábbis az űr atmoszféráját próbálják zeneileg leképezni -, viszonylag kevés a science fiction videoklip. Ezekből válogattam össze most egy csokrot, amit egy top tízes lista formájában prezentálok. A listán kifejezetten scifi tematikájú klipek szerepelnek, kimaradnak tehát a pusztán látványos vizuális trippek, valamint sajnos kimaradnak olyan scifi koncept albumok számai is (Nine Inch Nails: Year One; Robert Rich & B. Lustmord: Stalker), amelyekhez nem készült scifi videoklip. A lapozás után lássuk tehát csökkenő sorrendben a tízes listát!

Címkék: toplista videoklip

A Final Five képregényben tárja fel a titkait

A Battlestar Galactica elmondatlan története

2009. július 08. 12:00, írta: Freevo

A Battlestar Galactica az a fajta sorozat volt, ami habitust csinált abból, hogy bizonyos kulcsfontoságú kérdéseit megválaszolatlanul hagyta. A szájbarágós flashbackek és a dögunalmas magyarázó monológok helyett megelégedett a megfelelő helyen eleresztett félmondatokkal, a többit pedig a néző fantáziájára bízta. Ebből aztán két dolog született: az absztrakt nézői teóriák és az olyan fejőstehenek, mint a Razor film és a képregény-spinoffok.

A Final Five az utóbbiak közé tartozik, mégis kivételt képez, mert nem pusztán újabb bőrt ránt le a franchise-ról azzal, hogy kiszínezi valamelyik főhős előtörténetét vagy érdektelen mellékszálakat teremt. Ez a képregény gazdagon és ötletesen gondolja tovább a sorozatban elhangzottakat, és kitűnő történelmi hátteret teremt az öt utolsó cylont övező titkoknak a Koboltól egészen a Kolóniák pusztulásáig. A tovább mögött sort kerítek egy nem spoileres és egy spoileres ajánlóra is.

Virtuality

Go/No-Go

2009. július 04. 09:00, írta: Gaines

Menni vagy nem menni? Ezt a címet viseli Ronald D. Moore és Michael Taylor (BSG) legújabb sorozatának, a Virtualitynek első epizódja. Ennél ironikusabb és találóbb címet nem is választhattak volna: nemcsak a történetben szereplő legénység, hanem maga a sorozat számára is a címben szereplő zöld út megadása volt a legnagyobb kérdőjel. A Virtuality még a FOX-tól megszokotthoz képest is hányattatottabb sorsban részesült: a forgatókönyv és a film hol két-, hol egyórás változatban létezett; a pilot elkészülte után a csatorna túl sűrűnek találta az elkészült anyagot; mikor végül mégis a leadása mellett döntöttek, berakták előbb július negyedikére, a legnagyobb amerikai nemzeti ünnepre, majd egy héttel előbbre, a péntek esti halálsávba; a neten erőteljes promókampányt folytattak interjúk, kedvcsinálók tömegével, ám a tévében és az utcákon (buszmegállókban, stb.) egy szót sem ejtettek róla. Arról nem is beszélve, hogy a sorozatindító kétórás epizódot "a hét filmje"-ként vetítették le.

A katasztrofális nézettségi adatok ismeretében szinte biztosan keresztet vethetünk a sorozatra, és bár megértem azokat, akik nem kívánnak időt és energiát fektetni egy elkaszált sorozat pilotjának megtekintésébe, én mégis mindenkit arra buzdítanék, hogy nézze meg a pilotot. Miért? Nos, mert a Virtuality első - és feltehetően egyben utolsó - epizódja az utóbbi évek messze legjobb networkös pilotja, élményszámba menő két óra. A lapozás után a Virtuality spoileres kritikája következik.

Végjáték

Ender's Game

2009. június 27. 08:00, írta: Ysu


Andrew Wiggin – ismertebb nevén Ender – kiváló elme. Briliáns stratéga, született parancsnok, minden tehetsége megvan ahhoz, hogy korának legnagyobb hadvezére legyen. És még csak hat éves. Egy olyan világban, melyet kétszer már majdnem a pusztulás szélére sodort az idegen, rovarszerű „bugger” faj támadása, a jövő katonáit már korán elkezdik kiképezni. Ender hat évesen maga mögött hagyja családját, hogy megkezdje felkészülését a buggerek elleni háborúra.
Egy Földhöz közeli űrállomáson található a Battle School, mely az új otthona lesz. Ebben a világban kell megtalálnia a helyét, kiteljesítenie a képességeit, számítógépes játékokkal, szimulátorokkal, és a nullgravitációs környezetben lejátszott „csatákkal” készülnie a nagy napra, amikor majd szembenézhet a Földet fenyegető bugger hadsereggel. A játék azonban hamarosan komolyra fordul, és a folyton változó szabályok Endert és társait a végkimerültség szélére sodorják. Valakik állnak a háttérben, és a zsinórokat rángatják. Valódi céljuk azonban csak akkor derül ki Ender számára, amikor már késő… 

Ma este mutatják be a FOX-on a Battlestar Galactica alkotója, Ronald D. Moore legújabb alkotását, a Virtualityt. A műsor eredetileg sorozatpilot funkciót töltött volna be, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy nem lesz sorozatberendelés; a pilotot egyszeri kétórás tévéfilmként tálalja a csatorna.

A Virtuality társalkotója és a pilot írója, Michael Taylor most tíz érvet hoz arra, miért is tesszük jól, ha megnézzük a mai pénteki estén a kétórás filmet. Feltétlenül továbbítsátok mindenkinek, különös tekintettel Amerikában élő, nézettségnövelésre alkalmas ismerőseiteknek!

Lássuk az érveket a lapozás után!

Michael Bay életműve két és fél percben

"I make movies for teenage boys. Oh, dear, what a crime."

2009. június 24. 11:00, írta: Freevo

 

Remegő, rosszul fókuszált kamera felé közelítő jármű: pipa.

Vakuszerű fényvillanások: pipa.

Intenzív lens flare: pipa.

Kamerába lassítva beleérkező objektumok: pipa.

Hétköznapi emberek ámuló arcára közelítő kamera: pipa, pipa, pipa.

Zárójelenet a naplementében: pipa.

Sárgás szűrővel végigpásztázott tájkép: pipa.

Megállás nélkül oldalasan mozgó kamera: pipa.

Ijesztően közeli képek az arcokról: pipa.

Menőn oldalra döntött kamera: pipa.

Teljesen céltalanul, lassított felvételben szálló helikopter: pipa.

Teljesen céltalanul, lassított felvételben szálló repülőgép a naplementében: pipa.

Meghatározhatatlan forrásból származó füstgomolyagok: pipa.

Forró női testek minden létező szögből: pipa.

Nagyteljesítményű ventilátortól lobogó női hajzat: pipa.

Ismeretlen okból lángoló objektumok a háttérben: pipa.

Linkin Park: pipa.

Robbanások: az egyetlen dolog, amiért a moziba kell menni.

Bioszféra

Avagy az ökoszisztéma visszavág

2009. június 23. 09:00, írta: Gaines

A science-fiction irodalom visszatérő témája az ember anyabolygójával szemben tanúsított pusztításának bemutatása. Számtalan történet vázol fel aggasztó víziókat arról, ahogy az emberiség tönkreteszi saját otthonát, ahogy gondatlanságból, oktalanságból, vagy közönyös gazdasági érdekektől vezérelve meggyilkolja védekezésre képtelen bolygóját, és ezzel élhetetlenné teszi azt. Az ember aztán változásról fogadkozva új lakóhelyet keres magának, hogy aztán azt is felélje és felperzselje. A Bioszféra fogja, és megfordítja ezt a toposzt. Mi történik, ha az új hódításnál a bolygó az erősebb? Mi van, ha egyszer nem a planétát kell félteni az embertől, hanem az embert a planétától? A lapozás után a könyv spoilermentes kritikája.

Címkék: kritika

Az őslakó

Nyolc dühös ember

2009. június 22. 10:00, írta: flyinghair

Mi kell ma ahhoz, hogy egy jó sci-fi-t vigyünk moziba? Vegyünk először is úgy 200 millió $-t. Vegyünk ebből 3 $-ért egy vödröt. Béreljünk fel egy másodikos általános iskolást úgy 2 $-ért, és írassuk meg vele egy már befutott franchise előzményének, folytatásának, újragondolásának forgatókönyvét. 30 millióból igazoljunk nagynevű színészeket, egy szimfonikus zenekart, és fizessük ki a stúdióbérletet. A maradék 169 999 995 $-t pedig költsünk el az ILM-nél valami őrült, a megalománia határait súroló CGI-orgiára. Ha ezek megvannak, öntsük bele az egészet a vödörbe. Keverjük meg. Kész. Már csak egy kis merchandise-ra és némi hatásvadász előzetesre van szükség, és az emberek máris tódulnak befelé a moziba ezrével. Hogy kifele jövet húzzák a szájukat? Kit érdekel? A jegyet már kifizették. Mondjak példát? Felesleges…

Ki emlékszik ma már Hollywoodban Sidney Lumet első filmjére a Tizenkét dühös emberre, ahol igaz nem voltak speciális effektusok, helyszínből is csak egy, illetve kettő, de kaptunk cserébe egy nagyon jól megírt történetet, remek dramaturgiát és kiemelkedő színészi játékot. Nem robbant fel semmi, nem halt meg senki, és mégis teljesen lekötötte az ember figyelmét másfél órára. Sőt, ami a mai filmeknél nagyon ritka: még utána is volt min gondolkodni. Nem véletlenül példálóztam az iménti klasszikussal. Született ugyanis a sci-fi berkein belül is valami hasonló alkotás: Az őslakó.

Bear McCreary - Battlestar Galactica 1. szezon

Life has a melody, Gaius

2009. június 20. 14:00, írta: Ysu

Ha mozifilmről van szó, mindenki számára természetes, hogy egy jó kiinduló ötlet, de még egy jó sztori is önmagában kevés a sikerhez. Kellenek még hozzá jól megírt és jól eljátszott karakterek, valami eredeti és érdekes rendezői látásmód, nem maradhat el a látvány, melyet az operatőrök és/vagy a CGI szakemberek teremtenek meg, és mindemellett kell egy emlékezetes és hatásos zene, mely képes arra, hogy az előző elemek hatását megsokszorozza. A zene megadja egy film hangulatát, felerősíti a karaktermozzanatokat, akár történeteket is képes elmesélni szavak nélkül. Gondoljunk csak a Keresztapára, a Volt egyszer egy vadnyugatra, vagy éppen a sci-fi műfajból válogatva a 2001 Űrodüsszeiára, vagy éppen a Csillagok háborújára – vajon mire emlékeznénk belőlük, ha a zenéjük nem lett volna olyan, amilyen?

Mi a helyzet azonban a sorozatzenékkel? Azon belül is a sci-fi sorozatokéval? Vajon ott is ennyire egyértelmű a zenének ez a támogató szerepe?

15 megfilmesíthetetlen sci-fi regény

valamint a rendezők, akik mégis feldolgozhatnák őket

2009. június 18. 10:00, írta: deltablog

Vannak olyan örök érvényű könyvek, amelyek igazán megérdemelnék azt, hogy a lehető legtöbben megismerjék őket -- vagy mert úttörőek a műfajukban, vagy pusztán egy érdekes történetet mesélnek el, vagy annyira tanulságosak. Az ilyen alkotásoknak kijárna, hogy minél több médiumon keresztül eljussanak a közönséghez, mégis, vagy nem szánta még rá magát senki, hogy megfilmesítse őket, vagy ha igen, akkor csúfos kudarcot vallott.

A Sci Fi Wire gyűjtése nyomán a deltablog csapata is összeállította a saját listáját azokról a tudományos és/vagy fantasztikus klasszikusokról, amelyeknek a vásznon lenne a helye, mégis lehetetlenség, hogy bármi jó süljön ki abból, ha megpróbálják őket feldolgozni. A bizodalmunk azonban Hollywoodban van, ezért mindegyik regényhez mellékeltük azt is, hogy a nagy kihívással melyik rendező lenne képes mégis megbirkózni. A lapozás után megismerkedhettek a jelöltjeinkkel, akik talán a moziban is emészthetővé tudnák varázsolni a műfaj remekműveit az Alapítványtól a Végjátékig.

Címkék: toplista
süti beállítások módosítása
Mobil