Mi kell ma ahhoz, hogy egy jó sci-fi-t vigyünk moziba? Vegyünk először is úgy 200 millió $-t. Vegyünk ebből 3 $-ért egy vödröt. Béreljünk fel egy másodikos általános iskolást úgy 2 $-ért, és írassuk meg vele egy már befutott franchise előzményének, folytatásának, újragondolásának forgatókönyvét. 30 millióból igazoljunk nagynevű színészeket, egy szimfonikus zenekart, és fizessük ki a stúdióbérletet. A maradék 169 999 995 $-t pedig költsünk el az ILM-nél valami őrült, a megalománia határait súroló CGI-orgiára. Ha ezek megvannak, öntsük bele az egészet a vödörbe. Keverjük meg. Kész. Már csak egy kis merchandise-ra és némi hatásvadász előzetesre van szükség, és az emberek máris tódulnak befelé a moziba ezrével. Hogy kifele jövet húzzák a szájukat? Kit érdekel? A jegyet már kifizették. Mondjak példát? Felesleges…

Ki emlékszik ma már Hollywoodban Sidney Lumet első filmjére a Tizenkét dühös emberre, ahol igaz nem voltak speciális effektusok, helyszínből is csak egy, illetve kettő, de kaptunk cserébe egy nagyon jól megírt történetet, remek dramaturgiát és kiemelkedő színészi játékot. Nem robbant fel semmi, nem halt meg senki, és mégis teljesen lekötötte az ember figyelmét másfél órára. Sőt, ami a mai filmeknél nagyon ritka: még utána is volt min gondolkodni. Nem véletlenül példálóztam az iménti klasszikussal. Született ugyanis a sci-fi berkein belül is valami hasonló alkotás: Az őslakó.

 

Sztori: Van

Az angolul The Man from Earth néven futó filmnek – hála a fordítóknak - sikerült a lehető legspoileresebb magyar címet adni. Így ezek után semmilyen poént nem lövök le, ha ejtek pár szót dióhéjban a történetről. John Oldman (David Lee Smith) egyetemi történelemtanár, aki – kollégái nagy meglepetésére – egyik napról a másikra úgy dönt, hogy tovább áll. Barátai és tanártársai átugranak hozzá elbúcsúzni, és hogy kipuhatolják, honnan ez a hirtelen döntés? A válasz egyszerű. Hősünk saját bevallása szerint körülbelül 14.000 éves és tízévenként tovább kell állnia, nehogy kiderüljön, hogy nem öregszik. 
A film persze nem az alapötlettől lesz kiváló. Hiszen ki ne gondolkodott volna már el azon, milyen lenne örökké fiatalnak maradni? A kérdés inkább az, hogy ha valaki tényleg 14.000 éves, hogyan bizonyítja azt be? Ezzel kezdetét is veszi a szellemi fogócska, amit John Oldman története és az ez által generált kétkedő kérdések görgetnek mindig előre. A filmet nem a főhős 14.000 éves története teszi izgalmassá, hanem a néző őrlődése: Igaz vagy nem igaz? Hogyan lehet mindezt tudományosan alátámasztani? A bizonyításhoz pedig minden, illetve mindenki adott. Oldman egyetemi barátai között, akad antropológus, biológus, történész, vallástörténész, pszichológus és archeológus. Az ő szkeptikus, tudományos nézőpontjuk pedig tényleg sci-fi-vé teszi a 14.000 éves emberről szóló fantáziát. Az ő véleményükön keresztül válik teljessé a kép: Milyen lehet örökké fiatalnak lenni? Többet azonban nem akarok elárulni, hadd maradjon felfedezni- és gondolkodnivaló a nézőknek is…
Ez a film nem hatásvadász, nem a látványvilágával akar lenyűgözni, hanem a kiválóan megírt forgatókönyvével, amelyet a sci-fi körökben jól ismert Jerome Bixby szerzett. Az író, aki több Star Trek és Alkonyzóna epizód sztorijáért is felel, utolsó munkájával feltette életművére a koronát. A végletekig precízen kidolgozott írás, a kiválóan megrajzolt karakterek nemcsak a film motorjai, hanem egyben egy „figyelemfelkeltő” arcon rúgása Hollywood íróinak is, akiknek sztrájk helyett inkább azon kellene gondolkodniuk, hogy a megfelelő pályát választották-e? Tisztelet a kivételnek.

Látvány kontra "hallvány"

Persze jó történetből is lehet kritikán aluli filmet készíteni. Nem is csoda, hogy majdnem 10 évet kellett várni az 1998-ban íródott kézirattól a film 2007-es megjelenéséig, Bixby fia ugyanis sorra utasította vissza a rendezőket, akik mindenféle színes, szagos vizuális flashback-kel akarták feldobni a filmet. Hálás vagyok az örökösnek, hogy Richard Schenkmannek adta végül az anyagot, aki azt hozta ki belőle, amit Bixby halála előtt megálmodott. El sem tudom képzelni, hogyan kaphatnának helyet ebben a filmben a visszatekintések, hiszen megtörnék, azt a lendületet, amelyet a színészek interakciói, a kérdéseik és az azokra adott feleletek adnak. Ráadásul ellehetetlenítené a szereplők érzelmeinek megjelenítését, hiszen a film mélysége a szkeptikus szereplők verbális és nonverbális kommunikációjában rejlik. Egy látványos effektekkel szétszabdalt verzió, teljesen megtörné a film ívét, és elbagatellizálná a drámaiságát.
 
Márpedig dráma van, köszönhetően a remek színészeknek. A szereplők játéka meggyőző és szimpatikus. Különösen David Lee Smith nyugodt és higgadt alakítása tetszett, de társai - akik egyike sem befutott sztár, de találkozhattunk már velük itt-ott - reakciói is teljesen természetesnek hatnak. És ezek, hála a jó operatőri és vágói munkának, szépen meg is jelennek a filmben. Nem volt szükség semmi rángó, ugráló, MTV-s kapkodásra, viszont a megfelelő reakciók megjelenítésére igen, és ezt remekül tárják elénk a beállításokkal. Egyébként Bixby munkája jól mutatna színházban is, hiszen alkalmas lenne színpadi feldolgozásra – ellenben mondjuk a Transformersszel – viszont a filmben nem maradunk le a fontos reakciókról, hála a remek operatőri munkának.
Az egyetlen dolog, ami nekem egy kicsit sántított az a zene. Úgy tartják a jó filmzene olyan, hogy nem lehet észrevenni a filmben, de a hiánya azonnal feltűnne. Hát sajnos nekem a jelenléte tűnt fel. Itt-ott erősebben kihallatszott, és néha nem is odaillőnek hatottak az afrikai dallamok. De ezt a kis hibát talán elnézhetjük az alkotóknak.
 

Marketing

Senkinek sem kell ahhoz közgazdasági egyetemet végeznie, hogy belássa, ma már nem lehet eladni filmet megfelelő teaserek, előzetesek, hirdetések, plakátok vagy merchandise nélkül. Az őslakó esetében azonban olyan kevés pénz jutott a filmre, hogy marketingre már nem futotta belőle. Végül a fájlmegosztók kapták fel az alkotást, és terjesztették el világszerte. Bár ma már nem feltétlenül kuriózum egy "nullmarketinges-netenterjedő" film, a rendező gesztusa annál inkább meglepő. Schenkman ugyanis megköszönte a le- és feltöltőknek a szívességet, cserébe csak annyit kért, hogy akinek tetszett a film, az vegye meg DVD-n támogatva ezzel a készítőket. Az elismerés aztán nagyban hozzájárult a film IMDb toplistás helyezéséhez. Ezek után átgondolhatjuk a fájlmegosztások etikusságát, nem mellesleg a tényt, hogy a svéd Kalózpárt bejutott az Európa Parlamentbe.
Kalózkodás ide vagy oda, összefoglalva talán annyit mondhatok, hogy Az őslakó egy anti-film. Minden momentumával megtestesíti a mai amerikai mainstream mozifilmek ellentétét. Ízig-vérig tudományos fantasztikum, és a végén még akad gondolkodni- és vitatkoznivaló is. Csak ajánlani tudom.
 
Rendezte: Richard Schenakman
Forgatókönyv: Jerome Bixby
Operatőr: Afshin Shahidi
Vágó: Neil Grieve
Zene: Mark Hinton Stewart
Szereplők: William Katt, John Billingsley, Ellen Crawford, David Lee Smith, Tony Todd