Arról, hogy a 20th Century Fox újra kívánja éleszteni az Alien-franchise-t, már jó ideje tudunk, de csak július végén derült ki, hogy nem hajlandók belevágni, ha nem Ridley Scott rendezi a folytatást. A marketinghúzás egyből lázba hozta az internetet, de tényleg ő az alkalmas ember erre a feladatra? A lapozás után főleg ezt fogom fejtegetni.
Miután a Fox akkorát bukott az AvP-filmeken, mint az ólajtó, Ridley és Tony Scott vették kezükbe a franchise-t. A testvérpár a produceri feladatokat kívánta vállalni, és kezdetben a saját cégük egyik tagját (egyben Ridley lányának a fasziját), a nagyvásznon ismeretlen Carl Erik Rinscht bízták meg a rendezéssel.
Rinsch stílusa kísértetiesen emlékeztet David Fincherére, akinek az Alien3-ban kitűnő atmoszférát sikerült ugyan teremtenie, de az akciótól és a horrortól egyaránt messze állt a munkája. Akármilyen látványos, dinamikus és mozgalmas lett volna Rinsch mozija (az AvP-rendező pancsereket biztosan felülmúlta volna), sajnos szinte biztos, hogy Fincheréhez hasonlóan szenvtelen anyagot állított volna össze ő is, amivel a látószerveinken kívül sok másra nem lehet hatni. Valószínűleg a Foxnál nem ilyen nüanszok, csak a jól bevált name recogniton döntött, és búcsút intettek az ifjú tehetségnek.
Így hát, mielőtt még Carl Rinsch kimondhatta volna azt, hogy "Igen, megérte megrendezni azt a rengeteg CGI-animált reklámot", Ridley Scott maga váltotta le, aki az első Aliennel korunk legjobb horrorját tette le az asztalra. Ez a fickó a karrierje elején generációkra meghatározta a fantasztikus filmek vizuális világát, csakhogy azóta eltelt közel harminc év. Scott továbbra is intelligens és kifinomult darabokat alkot, de a látnoki zseni titulusa helyett immár a szakmája doyenje címet hajkurássza, és átment biztos kezű mesteremberbe.
Ez még nem kell, hogy aggodalommal töltsön el minket, hiszen az Alien-filmeket sosem művészek készítették, hanem iparosok (leszámítva Jean-Pierre Jeunet-t, akinek szerintem fogalma sem volt, mit keres az Alien 4 forgatásán). Mégis azt hiszem, hogy van alapja annak a félelmemnek, hogy az az apró szikra már kiveszett Ridley Scottból, amivel olyan működőképessé tudta varázsolni az első részt.
Abban biztosak lehetünk, hogy erős képekben nem lesz hiányunk, ezt a rendező bármelyik mozija tanúsíthatja. A lenyűgöző Szárnyas fejvadászt olyan stílusos, de totálisan üres ujjgyakorlatok követték, mint a Fekete eső, vagy az elődjével összemérhetetlen, puszta gyomorforgatásra apelláló Hannibal. A Sólyom végveszélyben az egyik legjobb példa, amiből mindenki csak arra emlékszik, hogy milyen faszán nézett ki. Még a kosztümös Amerikai gengszter sem tudta megidézni a Gladiátor töménységét, ugyanolyan felszínes baromság maradt, mint a Mennyek királysága. Ha ezen a trenden a közelgő Robin Hood-adaptációja sem tud változtatni, akkor kezdhetünk el igazán félni.
A Scott tesók kijelentették, hogy épkézláb forgatókönyv nélkül nem lesz ebből semmi, ami máris előremutatóbb gondolkodásmódra vall, mint amit Michael Bay vagy McG fel bír mutatni. Ettől még nem kell, hogy nagy elvárásaink legyenek, hiszen az első rész sztorija pofonegyszerű volt, csupán nem volt debil. Sőt, sok szempontból kifejezetten eszes darabnak minősült. Ha csak ennyit fog nyújtani az új szkript, máris elégedettek lehetünk.
Alapesetben ez ott kezdődik, hogy nem tuszkolják bele még egy filmbe Sigourney Weavert, amit nagyon okosan el is kerültek azzal, hogy prequelbe fogtak. Emellett Ridley mindvégig felügyeli Jon Spaiths munkáját, aki totálisan kezdő forgatókönyvíró, de úgy néz ki, sikerült egy vállalható ötletet eladnia a Foxnak és Scotték cégének. Remélhetőleg nem borítja fel a kontinuitást, és olyan agyatlan ökörséget sem dob be, mint amivel az első AvP előmerészkedett, hanem mondjuk valami fifikás Weyland–Yutani-manipulációra derít fényt, vagy bemutatja a Space Jockey kalandjait.
Ridley Scott az a rendező, aki egy rémes forgatókönyvet lazán fel tud dobni némi hangulattal, de egy normálisat el tud laposítani azzal, hogy túlságosan távolról szemléli a karaktereit. Szerencsére az Alient sosem a többdimenziós szereplők vitték előre (lássuk be, Sigourney Weavert sem a színészi, hanem a mészárosi eszköztára miatt csíptük ezekben a filmekben, pedig), úgyhogy ez talán kevésbé fog gondot okozni. Csodát mindenesetre nem kell várnunk, de megnyugodhatunk, hogy gyakorlott ember kezében van a projekt, nem olyasvalakiében, aki eddigi pályafutása során jóformán csak animált színészeknek dirigált.
