Az elmúlt évtized mozgalmasan telt a fantasztikum kedvelői számára. A science-fiction átvette az uralmat a popkultúrában, a fantasy pedig túlnőtt a geek szerepjátékosok rajongásán, és meghódította az egész világot. Mese- és szuperhősök, robotok, űr- és időutazók lopakodtak be a háztartásokba, a szórakoztatóiparban ma már jóformán nem is lehet sikeres az, aki nem vesz róluk tudomást. Ünnepeljük együtt az emberiség első olyan évtizedét, amelyben már nem ciki űrhajós filmet nézni, és nem néznek értetlenül az ismerősök, ha valakit orknak titulálunk.

Az elmúlt évtized értékelésének következő állomásaként a fantasztikum könyvtermését vesszük szemügyre. A lista összeállításánál szerkesztőségünk két dologgal kellett, hogy szembesüljön. Először is azzal, hogy botrányosan keveset olvastunk az elmúlt évtized sci-fijei, fantasy-jei vagy épp horrorjai közül. Hiányosságaink közé tartoznak többek között Dan Simmons ezredforduló után írt művei, Michael Chabon, Neal Stephenson, vagy éppen Charles Stross regényei. Második felismerésünk pedig az volt, hogy a most következő tízes listára még így is egytől egyig remek könyvek kerültek fel, amelyek között találkozunk innovatív fantasykkel, sci-fi tematikát kölcsönvevő szépirodalmi művekkel és űroperákkal is. Először lássuk a 10-6. helyezést!

10. Nézz a szélbe - Iain M. Banks

A skót Banks űroperáinak minősége szélsőségesen hullámzó: a skála az olvashatatlanul rossztól a brilliánsig terjed. A túlnyomó részt a Kultúra univerzumában játszódó megalomán regények gyakori hibája túlírtságuk, szószátyárságuk, mely sokszor gyenge cselekményt és egyszerű kalandokat takar. Nem véletlen, hogy Banks legjobb regényei egyben a legrövidebbek is, s közülük is messze kiemelkedik a Nézz a szélbe.

A megszokottól eltérően a regény egészen kis léptékű, kamaradráma jellegű, s egy rengeteg áldozattal járó, dicstelen háború utóhatásaiba, a vesztes oldal traumájába és a győztes oldal szégyenébe enged bepillantást. Az emigráns zeneszerző, a joviális diplomata és a kiégett veterán körül forgó, intelligens és végtelenül humanista történet a hazafiság, fanatizmus, terrorizmus, poszt-traumatikus stressz, bosszú és megbocsátás kérdéseit járja körül, amelyhez megkapóan gyönyörű leírások, frappáns párbeszédek és finom, ironikus humor társul.

A regény magyarul az Agave Könyvek gondozásában jelent meg 2008-ban.

9. Perdido pályaudvar, végállomás - China Miéville

China Miéville vaskos monstruma ellenszegül mindenfajta tematikus besorolásnak. Egyszerre steampunk, fantasy és horror; weird fiction, ha éppen úgy tetszik. A Perdido pályaudvar, végállomásnak azonban sikerül az, amely sok más regiszterkeverő műnek nem: a határok szétválaszthatatlanul összemosódnak, és e furcsa halmazból egy eredeti, egységes, formabontó, semmi máshoz nem hasonlítható világ jön létre. A gigantikus Új-Crobuzon vibráló, mocskos és bűnös városa, ez a sokszínű, a legutolsó macskakőig kidolgozott mikrokozmosz a regény igazi főszereplője.

Egy könyvsorozatra elég lenne az itt felvonultatott ötletparádé: repülő ragadozók, kaktuszemberek, újraformáltak és öntudatra ébredő konstruktok adják át egymásnak a kulcsot, miközben egy renegát tudós kísérletet tesz rá, hogy visszaadhassa egy megcsonkított madárembernek a repülés képességét. A szuggesztív hangulatteremtés és nyelvi megformáltság azonban csak részben tudja elfedni a regény hibáit, az idő előrehaladtával egyre inkább elburjánzó terjengősséget, a komor képek és negatív jelzők öncélúvá váló halmozását, és a kissé soványkának bizonyuló, széttartó, túlnyújtott történetet (bár a befejezés sok mindenért kárpótol). Ezért a kilencedik hely.

A könyvet 2004-ben jelentette meg magyarul az Ulpius-ház Könyvkiadó.

8. Pörgés - Robert Charles Wilson

A kanadai Wilson 2005-ös regénye nem véletlenül kapott a rá következő évben Hugo-díjat. Az érdekes felütésből (a Földet egyik napról a másikra egy különös "burok" veszi körül, amelyen kívül évmilliókkal gyorsabban telik az idő) egy klasszikus szellemiségű, sodró lendületű sci-fi bontakozik ki, amely behatóan tanulmányozza a "nagy elsötétedés" gazdasági, társadalmi és vallásos következményeit, ám a Pörgés legnagyobb fegyverténye az, hogy ezeket a galaktikus távlatú, világméretű, az egész emberiségre kiható kríziseket az egyes emberek szemén keresztül tapasztalhatjuk meg.

A három nagyszerűen megrajzolt, árnyalt főszereplőnek, a tudományos szálakat átszövő emberi sorsoknak és kapcsolatoknak köszönhető, hogy a saját bőrünkön érezzük a sorsfordító események súlyát, az ember kisszerűségét egy nagyobb hatalom árnyékában. Külön öröm végre egy kvázi a napjainkban játszódó regényt a kezünkbe venni, amely mentes a sci-fikre sokszor rátelepedő túlzott technologizáltságtól. A trilógia második része, a Tengely sajnos már nem ért fel az első kötet színvonalához, remélhetőleg Wilson a záró kötetben kiköszörüli ezt a csorbát.

A regény magyarul a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg 2007-ben.

7. A hollókirály - Susanna Clarke

Felfoghatatlanul nagyszabású vállalkozás Susanna Clarke első regénye, és még döbbenetesebb, hogy az írónő véghezviszi a lehetetlent. Clarke egy olyan alternatív 19. századi angol történelmet és kultúrát teremt, amelyben a mágia egykor ténylegesen létezett, ám annak gyakorlása idővel elfelejtődött, és pusztán tudós társaságok által tanulmányozott tudományággá szűkült. Ezen teoretikusok egyike a nagy tudású, ám szörnyű modorú Mr. Norrell, akinek hol baráti, hol rivalizáló kapcsolata a mágiát gyakorlatban is alkalmazni kívánó ifjú Jonathan Strange-dzsel vészjósló lavinát indít el.

És ez még mind semmi. Mert jön Clarke, és sző e köré a történet köré egy Dickenst, Brontë-nővéreket és Jane Austent megszégyenítő romantikus nyelvezetet és atmoszférát, egy lehengerlően szellemes, szarkazmussal átitatott, bűbájosan kedves angol társadalom- és lélekrajzot, és egy lábjegyzetekkel, gondos kutatómunkával és áltörténelmi tényekkel hitelesített, sötét és hideglelős tündérvilágot. A regény lényege nem is igazán a történet, hanem maga a stílus, a hangulat, a nyelvi lelemény. Senkit ne tévesszen meg a hetedik hely: A hollókirály a szó szoros értelmében varázslatos, rabul ejtő könyv. 

A könyvet magyarul az Agave Könyvek adta ki 2006-ban.

6. Amerikai istenek - Neil Gaiman

Germán, afrikai, perzsa és szláv istenségek és mitikus figurák panteonja népesíti be napjaink kiüresedett lelkű Amerikáját, akik hentesként, prostituáltként vagy épp temetkezési vállalkozóként tengetik napjaikat. Amikor ugyanis az európaiak átkeltek a nagy tengeren az Újvilágba, magukkal vitték az Óhazából isteneiket is; ám ahogy fokozatosan kialakult Amerika identitása, új istenek, a sztráda, az internet, a pláza istenei vették át a feledésbe merülő régi istenek helyét. Ez a kiindulópontja a XXI. század nagy mesemondója, az Amerikában élő angol Neil Gaiman posztmodern mesterművének.

Sokak szerint a Sandman Neil Gaiman főműve, és bár e grafikus regényével tagadhatatlanul forradalmasította mind a képregény-, mind a fantasy-irodalmat, a legkiforrottabb és legerősebb munkájának mi mégis ezt a nagyregényt tekintjük. A könyv lassan hömpölyög, a cselekményszálak gyakran szerteágazni látszanak, miközben a szófukar antihős, a börtönből szabadult Árnyék egy rejtélyes figura testőreként, amolyan road movie keretében átszeli az ismert és rejtett Amerikát, ám megéri elmélyedni és odafigyelni a részletekre, Gaiman ugyanis a végjátékban sem hagyja cserben az olvasót. Utánozhatatlanul sötét hangulat, fanyar humor, emlékezetes karakterek, elképesztően egybeszőtt mitológia, elegáns nyelvezet: az Amerikai istenek az urban fantasy koronázatlan királya.

A könyvet 2003-ban adta ki magyarul a Szukits kiadó.

Következik: 5-1. helyezés