Az idei új vagy közelgő science-fiction filmek mellett (amelyekből, hál istennek, bőséggel kijut) érdemes odafigyelni a fantasztikum más alzsánereibe tartozó alkotásokra is. Különösen, ha egy olyan extravagáns rendezőtől érkezik vadonatúj film, mint amilyen Terry Gilliam. Bár az amerikaiaknak még karácsonyig várniuk kell a premierrel, ezen a héten Angliában bemutatták az egy szomorú apropó folytán már forgatása kezdetén komoly reflektorfényt kapó The Imaginarium of Doctor Parnassust. Nekünk egyelőre még be kell érnünk a film előzetesével, amely egy rövid ajánló kíséretében megtekinthető a lapozás után.
Ha a "napjaink legkülöncebb, legelborultabb és legsötétebb felnőttmeséit készítő rendező" titulust szeretnénk kiosztani, Terry Gilliamnek lenne néhány komoly vetélytársa (elsősorban egy Tim keresztnevű figura), azonban a "legpechesebb rendező" címért induló versenyben valószínűleg toronymagasan győzne. A nyolcvanas-kilencvenes években komoly kritikai sikereket és kultstátuszt ért el olyan filmekkel, mint a Brazil, A halászkirály legendája, a Félelem és reszketés Las Vegasban vagy a 12 majom, mindezeket azonban már-már elhomályosítja a dugába dőlt Don Quijote-adaptáció során elszenvedett bibliai csapássorozat, az azóta készült filmjei pedig rendre elhasaltak a kasszáknál, és kritikailag is vegyes képet mutatnak. A komoly promócióval ellátott, cannes-i világpremierrel is megtámogatott Parnassus remélhetőleg újabb lendületet ad majd furcsa zsákutcába jutott karrierjének.
A sztoriból az alaptörténetet leszámítva nem sokat tudni. Az ezer éves, halhatatlan Dr. Parnassus egy utazó színházi társulat élén más világokba csábítja nézőit. Varázstükrén keresztül bepillantást enged képzeletük legmélyebb zugaiba, és egyben irányítani, uralni is tudja ezeket az álomvilágokat. Képességeit azonban sötét úton szerezte: magával a Sátánnal kötött szövetséget, aki egyszer csak bekopogtat, hogy Parnassus teljesítse a szerződés rá eső részét - adja át neki tizenhat éves lányát. A társulat egy rejtélyes idegen, Tony segítségével, párhuzamos világokon keresztül elindul visszaszerezni a lányt.
A Parnassus kapcsán természetesen mindenkinek ugyanaz jut először eszébe: e film forgatása közben hunyt el Heath Ledger. A fiatal színész tragikus halála miatt egy ideig úgy tűnt, hogy ez a film is a körülmények balszerencsés áldozatává válik, ám Gilliam végül úgy döntött, hogy inkább emléket állít vele Ledgernek. A már vele leforgatott jelenetek alkotják majd a mi világunkban játszódó cselekményszálat, onnantól pedig, hogy karaktere, Tony átlép a párhuzamos világokat összekötő tükrön, a fizikai transzformáción is áteső szereplőt három másik színész, Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell veszi át, és feltehetően mind a szereplő más-más jellemvonását domborítják majd ki.
A szereplőgárda aligha lehetne ennél ütősebb: Ledger alakítása már az előzetesből elementáris erejűnek ígérkezik, és a beugró triásztól is csak jókat várhatunk. Hatalmas öröm főszerepben látni Christopher Plummert, aki egy már letűnőben lévő kor és színészgeneráció képviselője, igazi legenda és klasszis Shakespeare-színész (valamint többek közt tőle tudjuk azt is, hogy Shakespeare klingon nyelven az igazi), a Sátánt pedig maga a rekedt torkú Tom Waits fogja életre kelteni.
A The Imaginarium of Doctor Parnassus a sztori és az előzetes alapján egy moralitásjátékba oltott fausti ihletésű fantasynek ígérkezik. A tükör átlépését követően Gilliam szabadon eleresztheti a fantáziáját, és nagyon úgy néz ki, hogy a látványt illetően nem lehet okunk panaszra. A rendezőtől amúgy sem áll messze a groteszk képekben való gondolkodás, a Parnassus trailerében látott fantáziajelenetekről a Monty Python-filmek Gilliam-rendezte animációs betétei ugrottak be. A képzeletbeli világok effektjei, vizuális megjelenése ezen kívül a hamarosan bemutatásra kerülő, Tim Burton-féle Alice Csodaországban 3D-re kihegyezett képi világára is emlékeztet, és nekem helyenként mindkettő kicsit túl sok, túlzottan mesés - egyelőre jobban felkeltették az érdeklődésemet a Parnassus való világban játszódó sötét jelenetei.
Mindent egybevetve nagy várakozással nézek elébe Dr. Parnassus valóságbomlasztó varázslatának, és bízom benne, hogy a garantáltan kaotikus, szürreális vizuális trippen felül egy felemelő, megrázó, csodálatos, egyszerre vidám és komor tündérmesét láthatok.
