Az idei Emmy-díjátadó gyanútlan nézői szokatlan dologra lehettek figyelmesek. A show egyik legunalmasabb szakaszát, a díjátadó könyvelőinek jelenését egyszer csak félbeszakította egy homlokán fura búvárszemüveg-szerűséget viselő, fehér köpenyes figura, akiben nem mellesleg a díjátadó házigazdáját, Neil Patrick Harrist lehetett felismerni. A sátáni kacajt hallató figura, bizonyos Dr. Horrible bejelentette, hogy az internetről túszul ejtette a műsort, és egyben bejelentette a televíziózás halálát - hogy aztán egy elegáns jobbhoroggal kiüsse őt vetélytársa, a sármos Captain Hammer, és megnyugtassa a nézőket: amíg ő itt van, nem kell aggódni, meg fogják kapni a heti CSI: Miami adagjukat. A szegmens a tavalyi év egyik legnagyobb netes szenzációjának és sikertörténetének egyik újabb fejezete volt; ennek apropóján - és mivel egyre biztosabbnak látszik, hogy a websorozat valamilyen formában folytatódni fog - itt az ideje, hogy a deltablog is beálljon a Dr. Horrible's Sing-Along Blog-fenomén rajongóinak sorába, egy spoilermentes ajánló keretében.
"Now the nightmare's real / Now Dr. Horrible is here / To make you quake with fear"
Az Emmy-megszállás
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Whedon-család. Ebben a Whedon-családban volt hat fiútestvér. A testvérek között feltűnően sok fantasztikum-, képregény- és popkultúra-rajongó akadt, és mivel felmenőik két generációig visszamenőleg tévésorozatok írásával foglalkoztak, elkerülhetetlen volt, hogy többük a televíziózásnál kössön ki. Közülük is hamar kiemelkedett tehetségével a Joss nevű báty (vagy öcs... ugye, attól függően, honnan nézzük), aki egyszerűen képtelen volt kordában tartani őrültebbnél őrültebb ötleteit. Először az a botor gondolata támadt, hogy csinál egy vámpírvadászos sorozatot egy tinilány főszereplésével, amelyben aztán a vámpírok hentelésén keresztül egy felnövéstörténetet és kamaszkrízisek sorozatát mutatja be. Ötlete, a Buffy, a vámpírok réme hét évadot és egy öt évados spinoff-sorozatot (Angel) élt meg. Joss, a báty (vagy öcs) eztán sem tudott megmaradni a fenekén: fejébe vette, hogy ötvözi a Han Solo-féle csempészes scifiket a westernnel, visz bele egy kis távol-keleti feelinget, és az egészet megbolondítja egy csomó izgalmas, relatíve ismeretlen színészek által játszott szereplővel. Az eredmény a XXI. század egyik legjobb és leghányattatottabb sorsú scifije, a Firefly, Whedon kultstátusza és népszerűsége pedig szinteket ugrott.
"Everyone's a hero in their own way / Everyone's got something they can do"
Jed, Maurissa, Joss, Neil, Nathan, Felicia és Zack
Ugorjunk viszont most mi is, mert így sosem érünk el a Dr. Horrible keletkezéstörténetében magáig a sorozatig. Minden scifi-rajongó, geek és nerd kedvenc sorozatalkotójának zanzásított élettörténetében 2007 végén érdemes megállni. Joss éppen legújabb produkcióját, a Dollhouse-t tervezgette a FOX számára, amikor beütött a krach, amelynek neve: írósztrájk. A 2008 februárjáig, a sztrájk végéig tartó időszakban a televíziós írók egy betűt sem írhattak le sorozataik számára. A kényszerű tétlenségben Joss Whedon úgy döntött, hogy kihasználja a felszabadult időt, és összedob egy kis házi projektet. Felcsörögte két öccsét, a szintén író Zacket, az író és zenész Jedet, valamint Jed színésznő-énekesnő-író barátnőjét, Maurissa Tanchaorent, és közösen kitalálták, hogy csinálnak egy olcsó, ám profi kivitelezésű, kifejezetten az internetre szánt és online úton terjesztett minisorozatot. És ha már lúd, legyen kövér: egy musicalt. Szuperhősökkel.
A rokonság mellé beszerveztek pár havert a főszerepekre: Neil Patrick Harris mellett a Firefly főhősét, Nathan Filliont, valamint Felicia Dayt, akinek websorozata, a The Guild adta Jossnak a projekt ötletét. A saját finanszírozással, 200 000 dollárból, hét nap alatt leforgatott szerelemprojektet 2008 márciusában kezdték belengetni egy honlappal, és júliusban tettek fel ingyenes megtekintésre. Arra számítottak, hogy pár száz rajongójuk esetleg megnézi majd, és jól szórakozik rajta, aztán talán idővel egyre többen kattannak rá - ehhez képest a honlap az első nap összeomlott, annyian próbálták egyszerre letölteni és streamelni, és a letöltésszámláló csakhamar óránként kétszázezerre ugrott. Karácsonyra már a boltokba került a sorozat DVD-je.
"That's the plan / Rule the world"
Dr. Horrible's My Freeze Ray
A Dr. Horrible sikertörténete nem csak az elszánt és elhivatott rajongóknak köszönhető, akik valóban szinte bárhova követnék Whedont. A minisorozat ugyanis Joss Whedon legsikerültebb és legfantáziadúsabb alkotása. Végre nem kellett "nézőbaráttá" sorvasztania alaptörténetét, nem kellett elnyújtottan adagolnia, átírnia sztoriját, nem húzták keresztbe elképzeléseit a csatornafőnökök; a stúdiók zrikálása és kívánalmai, a kompromisszumkötések és a Damoklész kardjaként feje fölött lebegő cancel-veszély alól felszabadulva abszolút kreatív szabadságot élvezhetett, ami meg is mutatkozik az elkészült anyagban. A három felvonásra tagolt mini egy fergeteges ötletparádé: Whedon és rokonai (és barátai, és üzletfelei) hosszú alvás után kitörő vulkánként zúdítják ránk sziporkáikat, és bebizonyítják, hogyan lehet minimumból maximumot kihozni (ahogy azt legutóbb a Dollhouse egyik epizódjával, az Epitaph One-nal is demonstrálták).
"It's a brand new day / I've got no remorse"
Hogy miről is szól a Dr. Horrible? Lényegében nem más, mint egy fejtetőre állított szuperhőstörténet. Főhősünk ugyanis gonosztevő. Vagyis az kíván lenni. A feltörekvő Dr. Horrible minden vágya bejutni a Gonoszok Gonosz Szövetségébe, a szupergonoszokat tömörítő csúcsszervezetbe. Próbálkozásairól a modern kor kívánalmainak megfelelően internetes videoblogján számol be közönségének. Sajnos a legtöbbször csak kudarcait prezentálhatja, gaztetteiben ugyanis rendre megállítja nemezise, a városvédő sztárszuperhős, Captain Hammer. Whedonék szépen kiforgatják az összes szuperhősös klisét. Szakmai irányultsága, a gonosztevés ellenére Dr. Horrible egy végtelenül szerethető, kissé béna, kissé lúzer karakter, aki reménytelenül szerelmes a virágáruslá... szociális munkás-lány Pennybe, miközben a jósvádájú Captain Hammer valójában egy nagyképű paraszt. Találkozunk még Dr. Horrible segítőjével, a peches szuperképességet kifogó Moisttal, és a Gonosz Szövetség hírhedt vezetője, Bad Horse kiléte - vagy inkább mibenléte - is tartogat meglepetéseket.
A Buffyból, de főleg a Fireflyból már tudjuk, hogy Whedon mestere a humor és dráma ízléses vegyítésének, és ezt a képességét a Dr. Horrible-ban is megcsillogtatja. Az egyszerű, de okosan felépített történetben egymás mellé kerül a szuperhősök felnagyított világa és Dr. Horrible, avagy Billy átlagos hétköznapi élete, amitől előbbi kisszerűvé, utóbbi helyenként tragikussá válik. A befejezés ismét Whedon kreativitásáról tanúskodik, és a sablonoktól való eltérés jegyében hagyja magára a nézőt.
A humor szállításában hatalmas szerepet játszanak a nagyszerűen kiválasztott főszereplők. A magam részéről csak kocanézője vagyok a How I Met Your Mother-nek, és bár elismerem Neil Patrick Harris brillírozását Barney-ként, igazán és végérvényesen a Dr. Horrible-ben nyert meg magának. Harris alakítása gáláns, intelligens, komikus időzítése tökéletes, és pillanatok alatt képes megteremteni Horrible tragikomikus karakterét. Nathan Fillion szemmel láthatóan élvezettel bújik bele Captain Hammer tenyérbemászóan tahó szerepébe, Felicia Day nagyon aranyos a kedves, szende Pennyként, és megértjük, hogyan szerethet bele minden főhős, a Big Bang Theory-ban is szereplő Simon Helberg pedig remekül játszik alá Harrisnek közös jeleneteikben.
"I'm better / Better than Neil / In so many ways / It's almost unreal"
Mókázás a 2008-as Comic-Conon
A lényegről azonban még nem is beszéltünk. Hogy ugyanis, kérem szépen, ez egy musical. Szerencsére nem kell előrebocsátanom, hogy alapjáratban nagyon nem szívlelem a musicaleket, ugyanis Whedonék már az első dallal elsöpörték minden, a műfajjal szembeni ellenérzésemet. A Dr. Horrible szerkezetében és stílusában is a klasszikus musicaleket követi, a szereplők prózai jelenetek közepén egyszer csak dalra fakadnak, de néhol még a dalok elhelyezése is humorforrás tud lenni - Bad Horse leveleinek szövegét például három bajszos, képbe beúszó cowboyalak énekli el westernzenével körítve.
A Jed és Joss Whedon szerezte dalok zeneileg viszonylag egyszerűek (minimális élő hangszerelés, a nagyja számítógépen létrehozott), de változatosak, és ami a legfontosabb, kellemesek és fülbemászóak. Ha nem vigyáz az ember, egyszer csak azt veszi észre, hogy bennragad a lejátszóban a minisorozat soundtrackje. A szövegek zseniálisan parodisztikusak - Captain Hammer hajléktalanokhoz intézett dalában ("Everyone's a Hero") egymást váltják az idióta szlogenek, a bugyuta párhuzamok és az öntömjénező betétek; a gonoszságában kiteljesedő Horrible rettegést keltő dalát a csúcsponton szakítja félbe, hogy helyesen lebetűzze a nevét az egyik riporternek.
A szereplők énektehetsége szintén nem hagy maga után kívánnivalót: Fillion és Day ugyan nem a legaranytorkúbb énekesek, de hozzák a kívánnivalót, és esetleges amatőrségük még hozzá is tesz a Dr. Horrible hangulatához, a Broadway-t is megjárt Neil Patrick Harris pedig piszkosul jól bánik csengő, tiszta, viszonylag nagy hangterjedelmet átfogó hangjával. Póriasan szólva: nagyon tud énekelni. A dalok közül személyes kedvenceim a fordulatosan felépülő, végére háromszólamúvá váló "A Man's Gotta Do", valamint Felicia Day és Neil Patrick Harris megható szépségű duettje, a zenéjében és szövegében is gyönyörű szerkesztésű "My Eyes".
"Hopes and dreams are shattering apart / And crashing to the ground"
Dr. Horrible's My Eyes
A harmadik felvonás végén lezárul Dr. Horrible történetének egy fejezete, de korántsem a teljes történet. A folytatás szerencsére csak idő kérdése. A közönségsiker mellett a minisorozat megérdemelt díjesőben is részesült: a People's Choice Award és a Hugo-díj mellett végre bekövetkezett, amire már sokan és régóta vártak, és Joss Whedon átvehette élete első Emmy-díját. Dr. Horrible együtténeklős blogja tehát él és virul, és hogy a következő fejezetig se kelljen unatkozni, búcsúzóul ajánlom a DVD-kiadáshoz készített fergeteges audiokommentárt, amely a sorozat szellemiségéhez méltóan maga is egy teljes musical, csupa új, kifejezetten erre az alkalomra írott szerzeménnyel, ahol a főszereplők mellett a sorozat alkotói is dalra fakadnak.
"The narrative dies"
Joss Whedon panaszos dala
