Az idei ősszel induló sorozatidény kínálatát tekintve minden scifirajongó megnyalhatja mind a tíz ujját: meglepően sok ígéretes scifi (vagy ahhoz közel álló) produkció indul útjára az országos és kábeles csatornákon egyaránt. Freevo már beszámolt ezek egyikéről, az AMC várva várt The Prisoner-remake-jéről , ám több sikervárományos sorozatról még egyáltalán nem esett szó a delta blogon. Ezt a csorbát igyekszik kiköszörülni kétrészes bejegyzésem, amelyben négy új scifi-sorozatot mutatok be és véleményezek előzetesen az eddig napvilágot látott kritikák, elemzések és előzetesek alapján. Az első részben, a tovább mögött az ABC kínálatát veszem szemügyre: következzék a FlashForward és a V spoilermentes ajánlója.

1. FlashForward (bemutató: szeptember 24, ABC)

Sztori: A FlashForward alaptörténetét Robert J. Sawyer azonos című regényéből kölcsönözte. Napjaink Los Angelesében, egy teljesen átlagos napon Mark Benford FBI-ügynök a munkáját végzi, amikor egyszer csak elsötétül minden. Benford két perc tizenhét másodperccel később tér magához - az emberiség többi részével egyetemben. Két és fél percig leállt az élet; két és fél percig mindenki eszméletét vesztette. Két és fél percig mindenki bepillantást nyert jövőjébe. A magukhoz térő emberek fejében ugyanis ez alatt az idő alatt hat hónappal későbbi események, képek villantak fel. Benford és csapata a különös rejtély megfejtésére vállalkozik, ám szereplőinknek a mozaikok összerakása mellett saját életük lehetséges jövőjével is meg kell bírkózniuk.

Hős a káosz közepén, avagy Mit Tenne Jack Shephard?

Alkotók: A FlashForward alkotói egyaránt jól ismert nevek. A pilotot rendező (és részben író) David S. Goyer eddig elsősorban a mozivásznon alkotott, és igazán impozáns filmográfiával rendelkezik: az ő nevéhez fűződik a Dark City, valamint a Christopher Nolan-féle Batman-filmek forgatókönyve, de ő felelős a Penge-sorozatért is. Míg Goyer eddig csak a rövid életű Threshold - A küszöb sorozatban működött közre producerként, addig alkotótársa, Brannon Braga közismert, bár nem kifejezetten közkedvelt tévés személyiség. A jelenleg a 24 írói stábját erősítő Braga a Star Trek univerzumában elkövetett ténykedése nyomán vált hírhedtté, és a rajongók nagy része egyenesen a Star Trek gyilkosának tartja. Mivel azonban Bragát leköti a 24, a sorozat showrunnere Goyer mellett egy harmadik ember lesz, a némiképp furcsa választásnak tűnő Marc Guggenheim. Az Eli Stone alkotója nyilatkozataival sem kifejezetten nyugtatott meg, amikor a sorozat célközönségének a Lost mellett a Grace klinika nézőit nevezte meg, és ez utóbbi igényeinek is eleget kíván tenni.

A szereposztás eléggé korrekt. A főhős Joseph Fiennes máig legismertebb szerepe a Szerelmes Shakespeare írója, és bár jóval szűkösebb a színészi eszköztára, mint bátyjának, van annyira karizmatikus egyéniség, hogy jó főszereplő váljon belőle. Feleségét a Lost Pennyje, Sonya Walger alakítja, aki az utóbbi években több, különböző jellegű sorozatban is bizonyította tehetségét (Sleeper Cell, Tell Me You Love Me, Terminátor: Sarah Connor krónikái). A mellékszereplők között ott található a veterán Courtney B. Vance, a feltörekvő John Cho (az új Star Trek-mozi Suluja), és a Karib-tenger kalózaiból ismert Jack Davenport. A legnagyobb netes felbolydulást a hobbitból szigetlakóvá vedlett Dominic Monaghan csatlakozása keltette, őt azonban a pilotban még nem láthatjuk; a magam részéről pedig egy rendkívül tehetséges színpadi színészre, Brian F. O'Byrne-re hívnám fel a figyelmet, akinek rendszerint finom rezdülésekkel, arcjátékkal kísért alakítását remélhetőleg nem fogja elfedni majd torzonborz szakálla. 

Kattintva nagyobb

Várakozások: Az eredetileg az HBO-ra szánt pilot nagyszabásúnak ígérkezik. Az erősen high-concept sorozatot egyértelműen a Lost örökösének szánják, és a kifutóban lévő sikersorozat farvízén próbálják felfuttatni. A stílusbeli, világkezelési, történetbeli hasonlóságokat az ABC izmos reklámkampánnyal támogatja meg ("a csatornától, amely elhozta a Lostot"), holott számos példa mutatja, hogy a Lost sikerét egyáltalán nem könnyű megismételni, és hogy egy effajta kampány könnyen visszafelé is elsülhet. Az utóbbi években sorra dőltek be a high-concept sorozatok (emlékezzünk csak az egyidőben kezdődő, és majdnem egyidőben elkaszált Kidnapped/Vanished párosra); közülük is a legemlékezetesebb a The Nine, amely a mostanihoz nagyon hasonló felvezetési stratégia ellenére abszolút bukás lett.

A sorozat alapötlete remek, klasszikus, mégis friss science-fiction. A jövőbe bepillantó, végzetre kihegyezett tematika egyébként is kedvencem, kifejezetten szeretem az önbeteljesítő jóslat, az elkerülhetetlen jövő tematikáját. Az előképek Oidipusztól a Különvéleményig terjednek, és mindig élmény figyelni, ahogy a szereplők minden lépésükkel egyre közelebb jutnak a jövőhöz, ahogy sorra megvalósulnak az elkerülni próbált események, gyakran éppen az elkerülő manőverek során. A szereplőkből ráadásul különböző magatartást válthat ki a vízió pozitív vagy negatív előjele: míg egyesek elkerülni, addig mások elérni próbálják majd a két és fél perc alatt látottakat.

A koncepció ugyanakkor nem problémamentes. A történetet sokkal inkább el tudnám képzelni minisorozatnak, egyszeri "event"-nek, és ugyan az első évad végére az alkotók ígérete szerint eljutunk a hat hónapos jövőbe, félő, hogy így is túlnyújtott és időhúzásokkal tarkított huszonnégy részt kapunk. Még nagyobb kérdőjel számomra a sorozat esetleges további sorsa. Mi történik, ha beérik a jövőt? Jön egy újabb flash, egy újabb évadra? Egyelőre valahogy nem látom, hogyan lehetne monotonitás és ismétlődés elkerülése nélkül több évadot építeni az alapötletre. 

Verdikt: A sorozatban bőven van potenciál, amelyeknek kiaknázásához azonban önmagában kevés az átívelő rejtély és a mindfuck. A scifi-elemek, az időugrásos szerkezet mellett legalább annyira fontosnak kell lennie a kidolgozott karaktereknek és a jövőbe pillantásból fakadó személyes emberi drámáknak, mivel ezeken keresztül válhat átélhetővé, és nem pusztán intellektuális játékká a sorozat.

2. V (bemutató: november 3, ABC) 

Sztori: A világ egy csapásra megváltozik, amikor egy nap a Földön élők gigantikus űrhajókat pillantanak meg az égen. Az idegen faj, a "Látogatók" népe látszólag békével érkezett, és jószándékát bizonyító tetteikkel hamar elnyerik az emberek jó részének bizalmát. A kétkedők - köztük a nemzetbiztonságiak egy tisztje és egy katolikus pap - azonban úgy látják, hogy a "Látogatók" veszélyt jelentenek a Földre, sőt, talán egyenesen bolygónk meghódítását tűzték ki célul.

A V egy 1983-85-ös sorozat remake-je. Kenneth Johnson története egy kétrészes minisorozattal vette kezdetét, majd a Final Battle alcímet viselő háromrészes minivel folytatódott, amit aztán egy egy évadot megért sorozat követett. Az új változat nem annyira a mostanában divatos újragondolt, reimagined/rebootolt adaptálások sorába fog illeszkedni, hanem hűséges marad az eredeti alapanyaghoz, és inkább csak modern korba emeli át a sztorit.

V mint vérbosszú

Alkotók: Az átlagostól eltérő, idegen, fejlettebb lények váratlan felbukkanása? A földi status quo felborulása? Megosztott emberiség, szétszakadó családok? Ha mindemellé hozzátesszük az előzetesekben látott képi világot és hangulatot, könnyen eszünkbe juthat egy nem olyan régen véget ért scifi-sorozat. Nem csoda: az új V alkotója és a pilot rendezője az a Scott Peters, aki a 4400 egyik atyja volt. A 4400 végig izgalmas, fordulatos és szórakoztató sf-sorozat tudott maradni, és számos emlékezetes karakterrel megajándékozott minket; ha csak ennyit kapunk a V-től, akkor már elégedettek lehetünk. A hasonlítgatásoknak azonban valószínűleg hamar elejét fogja venni a két évadra felvett showrunner, Jeffrey Bell, akinek többek között az Angel legsötétebb évadjait köszönhetjük.

Bár az alkotócsapat is elég erős, a szereplőgárda egyenesen geek-paradicsom. Végre visszatér a képernyőnkre a 4400 főhőse, Joel Gretsch, itt lesz két Firefly-közönségkedvenc, Alan "Wash" Tudyk és Morena "Inara" Baccarin (aki még rövid hajjal is lélegzetelállítóan szép), ismerőst üdvözölhetnek a Smallville kedvelői Laura Vandervoortban, a Lost-fanok legnagyobb örömére pedig a főszerepet Elizabeth "Juliet" Mitchell alakítja. A szereposztásra tehát nem lehet panaszunk.

Leleményes kurtizánból számító idegen - Morena Baccarin arcai

Várakozások: Ha azt mondom, hogy a V-t hatalmas várakozás előzi meg, azzal aligha tudom érzékeltetni a sorozat körüli felfokozott izgalmakat. A ComicConon levetítették a pilotot, és mindenki letette tőle a haját. A közönség imádta, és a kritikusok is pozitívan nyilatkoztak róla, némelyikük az utóbbi évek legjobb pilotjának kiáltotta ki. E véleményekben visszatérő jelző a "monumentális, zseniális, lenyűgöző", szinte mindenki dicsérte a sorozat komor, néhol ijesztő hangulatát, az effekteket ("ez nem a szüleid V-je"); negatívumként többen a pilot második felének kapkodó tempóját említették, amely nem hagyott időt bizonyos fordulatok kellő megalapozására.

A fejlett, világuralomra törő idegenek érkezésének alapsztorijából rengeteg irányba lehet elindulni. Bemutatásra kerülhet a szétszakadó emberi társadalom, az idegenek sajátos, érzéketlen világnézete, és egyaránt lehetőség nyílik nagyszabású eseménysorok (összeesküvések, háborúk, földalatti ellenállás, terror) és egyéni sorsok végigvezetésére. A központi szálak mellett remélhetőleg idővel kibomlik majd az új, komplex földi világrend, annak politikai, társadalmi, vallási, kulturális változásaival, vetületeivel.

Az alkotók nyilatkozataiból felsejlik a sorozat átfogó tematikája, amelyet érdemes összevetni az eredeti sorozat utalásrendszerével. Kenneth Johnson sorozatában a Föld megszállása a nácizmus paraboláját jelentette. Amerika fasizálódásának e jövőbeli rémképében az idegenek a náci jelképekhez hasonló jeleket használtak, propagandájukban Goebbels ténykedését idézték, fiatalokból verbuvált szervezetüket a Hitlerjugenddel lehetett párhuzamba állítani. Az új változat ezen a síkon tér el a leginkább: a médiamanipuláció ugyan marad, a totalitárius berendezkedés helyét azonban a napjaink fő veszélyforrását jelentő terrorizmus allegóriája, a láthatatlan, beszivárgó, beépülő terrorista sejtek veszik át.

Geek-kedvencek, ha találkoznak

Verdikt: Nem kétséges, hogy a V akár az idei évad egyik legjobb sorozata is lehet. Az első évad a tervek szerint tizenhárom részes lesz, Bellt pedig két évadra szerződteték. Az alkotóknak tehát vannak távlati terveik; már csak abban kell bíznunk, hogy az ambíciózus, nagy költségvetésű történet megkapja a lehetőséget a kibontakozásra.