Az elmúlt hét a tatai nyaralás jegyében telt. Kicsit sajnáltam, hogy sem a BSG-s, sem a Mary McDonnell-es szekció nem tudott megvalósulni idén, de azért úgy gondoltam, írok róla, ha másért nem, hát azért, hogy kedvet csináljak Nektek a jövő évhez. (Egyedül Tamás volt elég bátor, hogy meglátogasson minket, és remélem, jól érezte magát a körünkben! Neki ezúttal is köszönöm a lelkesedését.) Így is elég sokan, 30 feletti létszámban gyűltünk össze, és igen jól éreztük magunkat a kicsit több, mint egy hét alatt.

Idén is a társasjáték kötötte össze leginkább a társaságot, ex- vagy még kitartó Star Trek rajongókat, Csillagkapusokat, szerepjátékosokat, más scifi és fantasy filmek iránt érdeklődőket. A legnagyobb sláger ezúttal a BSG játék volt, annak ellenére, hogy a sorozatot még nem látta mindenki - nem telt el nap, hogy ne kellett volna megtanítanunk egy kisebb-nagyobb csapatnak a játék csínját-bínját.

A végén már szinte alig volt ember a táborban, aki még nem próbálta ki - beleértve a gyerekeket is, a 7 éves lányomat és a barátaink 8 éves fiát, akik úgyszintén nagy érdeklődést tanúsítottak a játék iránt. Először csak messziről hallgatóztak - ahogy a házunkban folyt a harc a Galactica és az őt támadó cylon hajók között, valaki bejött az ajtón, és ezt kérdezte: "Azt tudjátok, hogy a gyerekek a ház előtt Battlestar Galacticát játszanak, és atombombájuk is van?" Kicsit odafigyelve meg kellett állapítanunk, hogy ez valóban így van. Később a táblás játékkal is megismerkedtek, sőt, a pilótákkal már egészen kompetensen tudtak játszani - a nekik szánt dominó és memóriajáték érintetlenül pihent a szekrény mélyén.

Ki menti meg az űrhajót? - Space Alert 

A BSG mellett a korábbi nagy slágerek is előkerültek, a Race for the Galaxy, a Galaxy Trucker (magyarul Galaktikus Roncsderbi), a Roborally. Újdonság volt, és szintén népszerű lett a Space Alert, ahol mindenki megpróbálhatta, mit tenne, ha hasonló helyzetbe kerülne, mint a hőseink a filmekben. Az első reakció jellemzően: legfagyás, és teljes pánik, de később a csapat jól belejött, és magabiztosabban vágott neki a nehezebb küldetéseknek is. Ezekről a sci-fi témájú társasjátékokról a későbbiekben még részletesebben is beszámolok a deltablog oldalain.

A társasjátékok mellett, akárcsak a korábbi években, számos más program is várta a résztvevőket (szigorúan önkéntes alapon). Vasárnap egy kisebb társasággal átrándultunk lovagolni Vértesszőlősre, ahol a legnagyobb élményem az volt, hogy futószáron vezetve a lovat még vágtázni is sikerült. Tekintve, hogy az összes lovaglási tapasztalatom az a 3x15 perc, amit négy év tatai nyaralás után összeszedtem, ez tényleg hatalmas élmény volt a számomra. No pesze, ehhez egy olyan kedves és barátságos ló kellett, mint Hajnal, aki sztoikus nyugalommal tűrte tapasztalatlanságomat, és hajlandó volt megcsinálni, amit kértem tőle. A vágtázás látványára egyébként a többiek is fellelkesedtek, úgyhogy ezt a programpontot biztosan nem hagyjuk ki jövőre.

Hétfőn sétahajókáztunk az Öreg-tavon. Ez főleg az újonnan velünk nyaralóknak volt izgalmas, no meg a gyerekeknek, és mindazoknak, akik a lelkük mélyén még őrzik az egykori gyereket. Vagyis nagyjából mindenkinek. Ugyanez volt elmondható a csütörtöki kisvonatozásra, amikor gumikerekes vonattal jártuk be Tata nevezetességeit - az Öreg-várat, az Eszterházy-kastély kertjét, az Angolkertet, a belvárost, a Kálváriát, a kilátót, a partot és így tovább.

A vonat előállt 

A szerdai napunk sikerült a legizgalmasabbra - némileg akaratunkon kívül. Erre a napra volt betervezve a Vértes-túra, Vitányvár megtekintésével, ám reggelre derült ki, hogy a hét legmelegebb napja lesz, hőség-riadóval meg mindennel. Abból kiindulva, hgoy az erdőben bizonyára kicsit hűvösebb van, mint a táborban, nem fújtuk le a kirándulást, bár többen visszaléptek. Végül olyan 10-15 ember vágott neki a Vértesnek, ebből 3 gyerek. A legnagyobb kihívást a hőség okozta, igyekeztünk beosztani a vizünket, de mire Vitányvárba értünk, a legtöbb ember kifogyott az innivalóból. Ezért módosítottuk az útvonalunkat a legközelebbi forrás felé, amivel 1-2 kilóméterrel meghosszabbodott az eredetileg tervezett útvonalunk. Azt a boldogságot, amit az Ilonka-forrás látványa okozott, nehéz leírni :). Mint az eltévedt karaván a sivatagban, ha végre oázisra talál. Nem is akaródzott elhagyni ezt a helyet egy ideig, minek következtében sikerült lekésnünk az estére betervezett buszunkat hazafelé. A következőre még másfél órát kellett várni Várgesztesen. Szerencsére közben a levegő lassan hűlni kezdett, Várgesztes gyönyörű volt, és még a vegyesbolt is nyitva volt, hogy a csapat lerohanja jégkrémért. Végül este 8 után értünk vissza a táborba, fáradtan, kimerülten. A gyerekeket sem kellett sokat altatni aznap (ők voltak a nap hősei, egyik sem volt még nagyobb túrán soha, és ahhoz képest remekül helytálltak).

Vitányvár 600 éves romja

Vitányvár, ez a festői rom a hegytetőn egyébként gyönyörű, akárcsak a környező vidék látványa. Ugyan el nem tudjuk képzelni, mi értelme volt éppen oda építeni, ahova, hiszen közel s távol nincs semmi település, de talán ez a török időkben, mikor a vár elhagyatottá vált, még másképpen volt. Nagyon örülök, hogy láttam ezt a gyönyörű helyet, bár a hőségriadót kihagytam volna mellőle. A következő évi programba egyébként szintén a Vértes egy nevezetessége szerepel, Majkpuszta és a cisztercita apátság romjai. Itt túra nemigen várható, legfeljebb egy kis barangolás a környéken. És remélhetőleg - jobb idő.

A tábor évről évre visszatérő, kihagyhatatlan programja, az íjászat, és a sárkányhajó ezúttal is nagy sikert aratott. Az íjászkodók kedden reggel próbálhatták ki ügyességüket a tábor hátsó részében felállított céltáblán. Ment a versengés, hogy ki találja el a táblára felszúrt lufikat (nekem ez tavaly jól ment, de idén örültem, ha eltaláltam a céltáblát). A tábor vége felé került sor az evezésre, amikor is 15 bátor önkéntes levonult az Öreg-tóhoz, 14 közülük magához ragadott egy-egy evezőt, egy pedig elfoglalta helyét a hajóoorrban lévő dobnál, és indulhatott is a menet. Aki még soha nem látott ilyet, annak kedvéért gyorsan elmondom, hogy a sárkányhajóban összesen 20 ember evezhet, 10-10 a két oldalon (kevesebb is, csak a lényeg, hogy párosan legyenek), ezen kívül van egy dobos és egy kormányos. A lényeg, hogy akkor megy jól a hajó, ha mindenki egyszerre evez, ami a legnagyobb kihívás az egészben. Ez akkor érhető el, ha az első két evezős egymást figyelve felvesz egy közös ritmust, mindenki más pedig az előtte ülőt utánozza. A közös ritmust segíti a dob, de mint idén megtudtuk, klingon harci ének és japán harcművészekre való határozott számolás (japánul természetesen) legalább ilyen jól megteszi, ha nem jobban. :)

Sárkányok a vízen 

Két társasjáték-parti között a "csoportépítést" a közös reggelik, a strandolás, valamint a tábor melletti büfésor lerohanása jelentette (a gyrosos, a bajor virslis és a Szálka nevű halvendéglő voltak a legnépszerűbb célpontok, ahol a résztvevők a nagyfokú szúnyoginvázió ellenére is hősiesen kitartottak), de nem maradhattak el a korábbi években méltán népszerű vetélkedők sem. Mivel a szokásos témákat már tavaly, tavalyelőtt és azelőtt már kiveséztük (általános műveltség, sci-fi, Star Trek, Babylon 5, BSG, sőt, még James Bond is), idén arról tehettek tanúbizonyságot a résztvevők, hogy mennyire ismerik az etikettet, protokollt, és fel tudnának-e öltözni egy "fehérnyakkendős" rendezvényre (nem! :)) Az érdekes kérdések feledtették, hogy a témáról való tudásom meglehetősen hézagos, hogy finom legyek. A másik vetélkedő pedig azt kutatta, vajon mennyire jártasak a játékosok a mesék világában - olyan retrómesék kerültek elő, mint Mézga Aladár, Pom-pom, Frédi és Béni, és társai.

A szalonnasütés csak szemfülességünknek köszönhető, hogy el nem maradt. Miután realizáltuk, hogy az időjárás-jelentés szombatra 36 fokot ígér reggelre, és 18-at délutánra, sejtettük, hogy ebből sok jó nem sülhet ki, szalonna meg pláne. Így aztán egy nappal hamarabb, péntek este tartottuk meg, és milyen jól tettük! A másnapi özönvízszerű eső ugyanis igencsak lehetetlenné tett bármiféle kísérletet a tűzgyújtásra. (Viszont remekül lehetett társasjátékozni - megtudhattuk, milyen kellemetlen, ha Starbuck és Apolló a cylonok és egy cylon támadás kellős közepén Adama, Baltar és Zarek ott állnak pilóta nélkül - mondanom sem kell ugye, melyik fél nyerte meg a játékot. :)) 

 
Az új nemzedék is élvezte a nyaralást 

Mindent összevetve ismét remekül sikerült ez a hét, bár mintha a korábbiaknál is gyorsabban repült volna el. Ahogy a lányom kérdezte, amikor hazaértünk - "Anya, hát nem tegnap indultunk el?" Folytatás jövőre, ugyanitt, minél több régi, és remélhetőleg sok új résztvevővel.

Ysu