Finn csodagyerek; nukleáris csapás utáni városi gerillaharc; hat-nyolc kockás képregénycsíkok; megállíthatatlan röhögés. Talán páran már ennyiből is tudják, miről fog szólni az ajánlóm: képregényes rovatunkat a Gone with the Blastwave-vel nyitjuk. A tovább mögött kedvcsináló olvasható az egyik legzseniálisabb webcomicról, vagyis kifejezetten netre írt képregénysorozatról. Avagy a háború is lehet unalmas.
Az egész úgy indult, hogy egy tizennyolc éves finn srác, bizonyos Kimmo Lemetti kezdett beleunni jó ideje jegyzett webcomic sorozatába, és valami újba akart fogni. Ahogy firkálgatott, rajzolgatott, született egy vázlat egy gázálarcos, piros sisakos katonáról. A rajz aztán túl sok lehetőséget rejtett magában ahhoz, hogy ennyiben kimerüljön; Lemetti hobbiból elkezdett egy történetet, néhány újabb karaktert, egy világot szőni köré, és voilá: megszületett a Gone with the Blastwave, avagy magyar címén az Elfújta a lökéshullám (a képregény magyarul is olvasható egy lelkes rimaszombati csapat fordításában). A sorozatot emberünk 2005-ben indította útjára, és mindmáig frissül - habár az utóbbi időben gyakran kerül közel a tetszhalál állapotához, és csak nagyon szabálytalan, szórványos időközönként jelenik meg új csík. A sorozat hihetetlen népszerűségét jelzi, hogy 2007-ben könyv formátumban is kiadták az első 32 számot, és hogy már Blastwave-es pólókat is lehet kapni.
Na de mitől ilyen fergeteges ez a sorozat? A GwtB-ben két "piros" katonát követhetünk nyomon, akik egy nukleáris háború által lepusztított városban mászkálnak. A városban civilek, élet, mozgás sehol, legfeljebb néhány ellenséges katona és mutáns állatka; az épületek lerombolva, a kocsik kiégve. Esélyes, hogy a háború még tart, merthogy a pirosak mellett a későbbiekben kékek, sárgák is felbukkannak (régebben zöldek is voltak, de az egy külön történet). Baromira nem tudni, melyik csapat ki ellen van - nagyjából mindenki mindenki ellen -, meg egyáltalán miért megy a harc, kábé olyan az egész, mint egy szabályok és logika nélküli, szabadjára engedett és értelmét vesztett számháború. Két hősünket - ahogy később minden más felbukkanó szereplőt - csupán sisakjukon szereplő egyéni jelzésükkel tudjuk megkülönböztetni egymástól, merthogy a sugárfertőzés miatt mindenki gázmaszkot visel, és még véletlenül sem szólítják egymást a nevükön. Valószínűleg mert nem is tudják, kit hogy hívnak. Meg nem is érdekli őket. Egyik főszereplőnk eszerint Célkereszt, minden bizonnyal sniper; bajtársa sisakján kis lángnyelv szerepel.
A képregény amellett, hogy baromi szép, egyszerű, de hatásos rajzok sorozata - a hozzám hasonló posztapokalipszis-mániások imádni fogják a szétrombolt város képeit -, kegyetlenül laza, (ön)ironikus és humoros. Célkereszt és Lángnyelv a legjobb komikus duókat megszégyenítő társalgásokra, cselekedetekre és baromságokra képesek (Célkereszt kicsit józanabb, Lángnyelv totális agyalágyult; lehet tippelni, kit léptetnek először elő). Hőseink cél nélkül botladoznak a városban, és az ellenséges katonák minél szopatósabb kiiktatásával múlatják az időt. A képregénycsíkokat átitatja a fekete, morbid humor, amit Lemetti remekül időzít: néhol fájdalmasan abszurd, máshol kínosan röhögős, megint máshol a hatásszünetek után várt csattanó hiánya üt. A fejezetekből csöpög az infantilis nihilizmus: az egyik csíkban hőseink például azon versenyeznek, kinek a levegőbe föllőtt lövedéke pottyan vissza hamarabb. Máskor a sírvaröhögős poénok gyomorsüllyedős kínos érzéssel párosulnak: különösen azokban a stripekben, amelyek a város dögunalmas poklából való megszökés esélyeire tesznek mocsok módon pontot. Külön pozitívum, hogy a csíkok idővel egyre inkább egymásra kezdenek épülni, erősödik a folytatólagosság, az átívelés, új visszatérő szereplők érkeznek - akik között akad még a Lángcsóvánál is idiótább.
"Kinyírtam valakit egy kővel." "Sirály."
A GwtB-t világlátásra, stílusra távolról még Joseph Heller háborús témájú műveihez is tudnám hasonlítani: mindketten ugyanúgy az abszurditáson keresztül fogják meg a háború értelmetlenségét. Lemetti ezzel együtt sokkal komolytalanabb Heller fajsúlyos műveinél, látszik, hogy egy igazi örömprojektről van szó, ami nem akar többet, mint szórakoztatni. És ezt maradéktalanul meg is teszi.
A végére pedig a lényeg:
Gone with the Blastwave linkje: http://www.blastwavecomic.com/
Elfújta a lökéshullám linkje: http://www.lokeshullam.rimava.sk/index.php
