Előzetes filmajánló rovatunk első darabja egy régóta húzódó és régóta várt posztapokaliptikus adaptáció Viggo Mortensen főszereplésével. A Cormac McCarthy nagysikerű könyvéből készült The Road ajánlója azért is különösen időszerű, mert alig pár napja jött ki az első hivatalos filmelőzetes. Többek között ezt a trailert is megnézheti (valamint elolvashatja promóképek illusztrációjával ellátott ajánlómat), aki a tovább mögé kattint.

The Road (amerikai bemutató: 2009. október 16.)

Mi ez? Egy apokalipszis utáni kietlen, sivár Földön járunk. A civilizáció megszűnt létezni, a legtöbb faj kihalt. A Napot sötét fellegek takarják, az időjárás felbolydult, a növényzet elfonnyadt. Ebben a nyomasztó, kilátástalan világban követhetjük nyomon egy apa (Viggo Mortensen) és fia (Kodi Smit-McPhee) utazását és történetét, akiknek a környezet és az elemek mellett elvadult kannibálok hordáival is meg kell küzdeniük a túlélésért.

Az előzetes:

Cormac McCarthyt sokan a huszadik század egyik legjelentősebb amerikai regényírójának tartják. Ehhez képest széles körű felfedezése (vagy talán mondjuk újrafelfedezésnek) jellemző módon egy filmadaptációnak köszönhető: a Coen-testvérek díjesővel (köztük négy Oscarral) jutalmazott filmje, a Nem vénnek való vidék ráirányította Hollywood figyelmét a szerzőre, aki napjainkban mondhatni reneszánszát éli. Szerencsére a filmsiker hatására végre nálunk is elkezdték kiadni az amerikai szerző regényeit. McCarthy legutóbbi regényének, a The Roadnak a jogait 2006-ban vette meg Nick Wechsler producer. A forgatókönyv megírásával Joe Penhillt bízta meg, a forgatás pedig 2008-ban kezdődött meg Pennsylvaniában John Hillcoat rendező irányításával. A bemutatót eredetileg 2008 novemberére tervezték, a premierre azonban végül majdnem egy évvel később, 2009. október 16-án fog sor kerülni.

Vigyázat! Ember! Kihalófélben lévő faj!

Mi várható? Először nézzük meg, mi várható pusztán az alkotók és szereplők névsora alapján.

John Hillcoat ausztrál rendező legismertebb munkája a 2005-ös Az ajánlat (The Proposition). Az Ausztráliában játszódó westernfilm egyszerre eszméletlenül brutális és lírai, szikár és tömény, realista és mágikus. De mindenekelőtt egy mocskos, hipnotikus, nyomasztó látlelet arról, hogyan nyomja rá bélyegét az emberi lélekre a kietlen pusztaság, hogyan süllyed állati szintre az ember, és hogyan lehet, vagy inkább nem lehet civilizáltnak maradni egy ilyen pokolbéli világban. Ha ehhez hasonlóan sűrű atmoszféra fogja megülni a Roadot is, márpedig minden jel erre mutat, akkor mondhatjuk, hogy keresve sem lehetett alkalmasabb embert találni Hillcoatnál a McCarthy-regény megfilmesítésére (amely regényről a kritikusok nagyon hasonló jelzőkkel - nyomasztó, kiborító, sivár, brutális - nyilatkoztak). Az ajánlat Hillcoat színészvezetésére is remek példa: a filmben még a legkisebb mellékszereplők is nagyszerű alakítást nyújtanak.

A véres naplemente hőse: Az ajánlat

A forgatókönyvért felelős Joe Penhall a filmiparban kevésbé ismert név, eddigi legjelentősebb filmje a Kitartó szerelem (szintén adaptáció), ugyanakkor Londonban előadott színdarabjai komoly kritikai visszhangot keltettek. Az operatőri székben Javier Aguirresarobe ül, akinek sokoldalúságáról olyan, vizuálisan és stílusban nagyon eltérő filmek tanúskodnak, mint A belső tenger, a Más világ, a Beszélj hozzá! vagy a Vicky Cristina Barcelona. Ami talán még lényegesebb: Hillcoat új filmjének zenéjéhez is ugyanazt a párost kérte fel, mint akik Az ajánlat nagyszerű muzsikáját szerezték: a prédikátor-rockfélisten Nick Cave és hozzá hasonlóan őrült hegedűs-multiinstrumentális Warren Ellis (nem a képregényíró!) minden bizonnyal ezúttal is hipnotikus, elborult, minimalista, szívettépően szomorú és sötét zenével fognak előrukkolni.

"Apám, az a sok gyerek mért zokog?
Ok nélkül sírnak fiam
Apám, biztos találunk okot
Nem, az igazi sírás még hátra van"

Warren Ellis és Nick Cave

Térjünk rá a színészekre. Az Apa szerepét Viggo Mortensen (A gyűrűk ura) fogja alakítani, aki David Cronenberg filmjeiben már bizonyította, hogy van érzéke a hallgatag, de végletekig elszánt kemény figurákhoz; az Erőszakos múltban azt is megmutatta, milyen kitartással képes védelmezni a családját. A Fiút a jószerével ismeretlen Kodi Smit-McPhee játssza. Rengeteg tud múlni egy jól - vagy épp rosszul - megválasztott gyerekszereplőn, főleg, ha annak olyan komoly karakter jut, mint jelen esetben.

A mellékszereplők tekintetében egyáltalán nincs félnivalónk, annyi zseniális színész fog feltűnni a vásznon. Az Apa feleségét az Oscar-díjas Charlize Theron (A rém, Árvák hercege, Az ördög ügyvédje) alakítja; feltűnik Robert Duvall, akit remélhetőleg nem kell bemutatni senkinek (ha mégis, a legendás színész filmográfiájában olyan filmek szerepelnek, mint A keresztapa, a Hálózat, az Apokalipszis most, az Összeomlás vagy épp a Tolvajtempó), és tiszteletét teszi Az ajánlat főszereplője, Guy Pearce (Szigorúan bizalmas, Memento) is.

Viggo Mortensen

Két, eddig elsősorban a tévénézőknek ismerős színész számára akár a megérdemelt kiugrást is biztosíthatja a film, őket mindenképpen szeretném kiemelni. Garret Dillahunt, aki a Kannibálok vezére lesz (az előzetes vége felé látható is), vállalt már kisebb, emlékezetes mellékszerepeket (ő volt például Tommy Lee Jones elsősorban comic relief szerepet betöltő seriffhelyettese is a Nem vénnek való vidékben), legutóbb pedig főgonoszt alakított egy horror-remake-ben (The Last House on the Left). A sci-fi rajongók (ergo, felteszem, a delta blog látogatói) számára Dillahunt elsősorban Cromartie/John Henry, a Terminátor - Sarah Connor krónikái főgeci terminátora, de visszatérő szereplő volt a 4400-ban is. Dillahunt "specialitása" a nyugtalanítóan veszélyes gazember, és aki terminátorkodását látva nincs meggyőződve sokoldalúságáról, az mindenképpen csekkolja a Deadwood című westernsorozatot, amelyben kaméleon módjára két teljesen különböző, ám egyaránt zseniális szereplőt is megformál.

A másik színész Michael K. Williams, akinek a Drót című sorozat talán legemlékezetesebb karakterét köszönhetjük, ez pedig baromi nagy szó egy olyan sorozatnál, amelynek népes szereplőgárdája egytől egyig fantasztikus alakítást nyújtott. Itteni szerepének neve "Tolvaj", és a promóképek alapján esélyes, hogy össze fogjuk szarni magunkat tőle.

Elnézést, nem találkozott a kozmetikusommal? - Michael K. Williams

Van azonban már nekünk előzetesünk, sőt, kijött az első, nagyon lelkes hivatalos kritika is Tom Chiarelli tollából: ezek alapján már kézzelfoghatóbb képet kaphatunk a közelgő filmről. Ami a jelek szerint messzemenően hű marad az eredeti regény történetéhez, szellemiségéhez, hangulatához. Azaz brutális lesz. És könyörtelen. És sötét. És kiborító. És mindezekkel együtt gyönyörű. A film ugyanis minden komor látványelem, erőszak és borzalom ellenére a szeretetről szól. Egy apa és egy fiú megbonthatatlan, áldozatkész, őszinte szeretetéről. Feltehetően ez adja majd a film szíve-lelkét, és ennek tükrében lesz még kegyetlenebb az őket körülvevő világ.

Az előzetes amúgy enyhén félrevezető. A kétségtelenül hatásos dokumentarista képsorok és híradós felvételek ugyanis azt sejtetik, hogy fontos szerepet fog játszani a filmben a kialakult világállapot oka, maga a katasztrófa, ami a film jelenének helyzetéhez vezetett. Akár egy tipikus Roland Emmerich-katasztrófafilm. Hillcoat ezzel szemben több nyilatkozatában pontosan azt emeli ki, hogy filmje - szemben a poszt-apokaliptikus "alzsáner" bevett kliséivel - nem fog foglalkozni az okokkal, csak a jelennel. Középpontjában nem a kataklizmát okozó nagy esemény megmagyarázása fog állni, sokkal inkább a magyarázat hiánya. Várhatóan a tempó is jóval lassabb lesz a pörgős előzeteshez képest, ne egy 28 nappal később-jellegű üldözős-menekülős-kaszabolós akciódömpingre számítsunk, sokkal inkább meditatív drámára. Ami az előzetesből biztosra vehetően ugyanúgy fog érvényesülni a filmben is, az a szinte fekete-fehér, színektől megfosztott vizualitás.

A filmhez készült concept art.

Végül jöjjenek a negatívumok. Amiből nincs sok, és ami van, az sem igazán az. A legaggasztóbb a film bemutatójának folyamatos elcsúsztatása lehetne. A legtöbb hasonló döntés, halogatás mögött ugyanis gyakran kreatív okok feszülnek: a produkciós cégnek nem tetszik a film, újravágatja, tart a lehetséges negatív fogadtatástól, nem meri bemutatni. Nem egyszer aztán önbeteljesítő jóslatként valóban megbuknak ezek a filmek - annyiszor rögzítik majd másítják meg a bemutató dátumát, hogy a nézők gyanakodni kezdenek: valami nincs rendben a filmmel, és végül nem ülnek be a moziba érte. Vagy szimplán elfeledkeznek a létéről. A The Road kapcsán is felmerültek tavaly év végén olyan pletykák, miszerint az első tesztvetítések eredménye katasztrofális volt. A premier eltolásának hivatalos okaként ugyanakkor elsősorban az év végi, Oscar előtt besűrűsödő időszak és a túlzott konkurencia elkerülését nevezték meg. Bármi is volt az ok, hosszabb utómunkálatok igénye vagy díjeső bebiztosítása, még az is lehet, hogy ezúttal valóban jobban jön ki a helyzetből a film. Csupán egy erős kampány kell majd hozzá, amely, mint látjuk, már most beindult.

Lángoló ég - concept art

A film esetleg csalódást okozhat azoknak a nézőknek, akik az apokaliptikus thrillerek megszokott sablonjait várják majd el (ennek, ahogy láttuk, a filmelőzetes még növeli is az esélyét). A The Road ugyanis vállaltan szembemegy ezekkel a panelekkel. Nem csak magyarázatnak leszünk híján, hanem becsapódó aszteroidáknak, idegeneknek, nukleáris háborúnak, szökőárnak, sikoltozva menekülő tömegeknek, felrobbanó híres épületeknek, bőrkabátos, teátrális főgonosznak.

Végezetül, felhozható a film ellen az érv: minek akarja épeszű ember egy ilyen válságoktól terhelt időben azzal gyötörni magát, hogy beül egy nyomasztó, komor világvége filmre? Elvégre szórakozni járunk a moziba, kikapcsolódni, megszabadulni a világ nyűgjeitől és bajától. A kritikus Chiarella egyszerű választ ad erre: egész egyszerűen azért kell megnézni ezt a filmet, mert egy nagyszerű történetet mesél el.

Verdikt: Nagyon úgy néz ki, hogy az év filmjével lesz dolgunk. Amit mindenkinek látnia kell majd, de nem biztos, hogy mindenki örömmel fog végignézni. Egy gyenge szójátékkal: ez lesz az év feelbad filmje; vagy ahogy a film amerikai recenzense fogalmaz: "ezt a filmet nem akarod majd újranézni". Egy film annak, akinek bejött Az ember gyermeke, de túl optimistának tartotta; aki nem bánja, ha a moziszékbe préselik, végigmennek rajta egy úthengerrel, és pluszba még gyomorszájon is vágják; aki szereti a sötét, ám mégis nagyon emberi történeteket.  Kihagyhatatlan.