Tony Starkkal megkezdődött a nyári blockbuster-szezon, hamarosan jön Robin Hood, Perzsia hercege és a többi várva várt szupermozi. Sci-fik terén talán annyira nem leszünk idén eleresztve, mint tavaly, bár a mezőny fölé tornyosuló Inception önmagában elejét veheti az akadékoskodásnak. Közeleg azonban egy-két olyan alkotás, amely a nagy filmek árnyékában megbújva ígér különleges moziélményt. Ezeket mutatjuk be a The Underdog Project nevű rovatunkban.

Lássuk most a Splice-t, mely magyarul Hibrid címen fog augusztus körül befutni. A bejegyzés apropóját a film új trailere, valamint egy, a rendezővel kapcsolatos izgalmas új híresztelés adja, amire a rövid bejegyzés végén még kitérek. Az ugrás után előbb a trailert lehet megtekinteni, majd szólok néhány keresetlen szót a filmről.



 

Teddike barátunk tökéletesen megfogalmazta első benyomásaimat, amikor a bemutató megtekintése után a creepy jelzővel illette a látottakat. A trailer alapján a tudományos fantasztikum és a paráztatás nyugtalanítóan bizarr egyvelegére számíthatunk. Az ifjú tudóspár határokat átlépő kísérletezése nyomán borítékolható a teremtett lény öntudatra ébredése, majd teremtői elleni fellázadása, valamint az Istent játszó tudósok toposzának újabb példázata; a morális, tudományetikai kérdésfeltevések mellé pedig a főhősnőben kialakuló érzelmi kötődés, anyai ösztön révén biztos egy erős családi vonal, karakterdráma is társulni fog.

Nem egy filmet láthattunk már a klónozás és a génmanipuláció témakörében, és a szűkebben vett biopunk témakörben is születtek már (kult)klasszikusok (elég csak David Cronenberg munkásságára gondolni), a Splice azonban látványában is különösen erősnek és sötétnek ígérkezik. A hűvös, steril, kékes árnyalatú fényképezés megadja a borzongató hangulat alapját, és ha a film nagy része a laboratóriumban fog játszódni, akkor kipipálhatjuk a klausztrofób érzetet is. A legizgalmasabb persze maga a hibrid Dren, és az előzetesben felvillantott beteg képek, valamint az enyhén hideglelős poszter alapján mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk majd a skorpiófarkú teremtmény evolúciója láttán.


Egy hosszútávfutó magányossága

A várakozás másik oka a film rendezőjében, az elborult agyú, kreativitástól túltengő Vincenzo Nataliban keresendő. Érdekes, hogy úgy néz ki, Natalinak ez a film jelentheti az áttörést, holott a kanadai direktor igen régóta kultstátusznak örvend a sci-fi és a horror rajongóinak körében.

Natali 1997-ben forgattta le a Kockát: a kis költségvetésű horror a tagadhatatlan B-filmes hangulata ellenére még ma is friss, izgalmas, s boldog-boldogtalan igyekszik azóta is lemásolni (elég csak a Fűrész-szériára gondolni). Azóta láthattunk tőle egy Philip K. Dick-i, agymosásos-ipari kémkedéses paranoid sci-fit (Cypher) és egy egyszerre filozofikus és idétlen, szó szerint a semmiben játszódó vígjátékot (Nothing). A Splice tűnik eddigi legérettebb alkotásának; a kritikusok mindenesetre a Sundance-en már a vállukra emelték.


Egy váratlan utazás kezdetén

Gyorsan ejtsünk még pár szót a főszereplőkről is. Ezen a nyáron, úgy tűnik, Adrien Brodynak áll a zászló: szomorú kutyaszemeit előbb ifjú tudósként, majd a Predators kigyúrt akciósztárjaként görbítheti le. Párja az a Sarah Polley, aki a független filmes mozi egyik legelismertebb személyisége, színésznőként, forgatókönyvíróként és rendezőként változatos, kihívásokat kereső választásaival, elmélyült és felnőtt gondolkodásmódjával vált sokak kedvencévé. És természetesen nem készülhet olyan Natali-film, ahol ne bukkanna fel az SG-1 Stargate: Atlantis Rodney McKaye, David Hewlett.

Natali eredetileg közvetlenül a Kocka után akarta megcsinálni a Splice-ot, de a development hell hosszú évei után csak most sikerült pénzt szereznie rá, és a technológia is mostanra jutott el odáig, hogy a hibrid teljes értékű, hihető szereplő lehessen. Reméljük, a film beváltja a hozzá fűzött ígéreteket, és az idei év titkos favoritja, Moonja lesz. Ami pedig a jövőt illeti, Natali már felvetette egy esetleges folytatás lehetőségét, és épp a napokban röppent fel a hír, hogy ő rendezheti meg William Gibson megkerülhetetlen alapművét, a cyberpunk ősatyját, a Neuromancert.