A Syfy közzétette a Caprica sorozat legújabb trailerét, amely az egész félévadot felöleli. Az összes, korábban elspoilerezett mellékszereplő feltűnik, és láthatjuk, hogy a történetszálak bizony elég váratlan irányokba is tovább fognak bontakozni. Íme a videó, a lapozás után pedig értekezek róla egy kicsit. Vigyázat, élményrontás!

Az elmúlt évtized mozgalmasan telt a fantasztikum kedvelői számára. A science-fiction átvette az uralmat a popkultúrában, a fantasy pedig túlnőtt a geek szerepjátékosok rajongásán, és meghódította az egész világot. Mese- és szuperhősök, robotok, űr- és időutazók lopakodtak be a háztartásokba, a szórakoztatóiparban ma már jóformán nem is lehet sikeres az, aki nem vesz róluk tudomást. Ünnepeljük együtt az emberiség első olyan évtizedét, amelyben már nem ciki űrhajós filmet nézni, és nem néznek értetlenül az ismerősök, ha valakit orknak titulálunk.

Az elmúlt évtized értékelésének következő állomásaként a fantasztikum könyvtermését vesszük szemügyre. A lista összeállításánál szerkesztőségünk két dologgal kellett, hogy szembesüljön. Először is azzal, hogy botrányosan keveset olvastunk az elmúlt évtized sci-fijei, fantasy-jei vagy épp horrorjai közül. Hiányosságaink közé tartoznak többek között Dan Simmons ezredforduló után írt művei, Michael Chabon, Neal Stephenson, vagy éppen Charles Stross regényei. Második felismerésünk pedig az volt, hogy a most következő tízes listára még így is egytől egyig remek könyvek kerültek fel, amelyek között találkozunk innovatív fantasykkel, sci-fi tematikát kölcsönvevő szépirodalmi művekkel és űroperákkal is. A 10-6. helyezés után most lássuk az öt legjobbat!

Az elmúlt évtized mozgalmasan telt a fantasztikum kedvelői számára. A science-fiction átvette az uralmat a popkultúrában, a fantasy pedig túlnőtt a geek szerepjátékosok rajongásán, és meghódította az egész világot. Mese- és szuperhősök, robotok, űr- és időutazók lopakodtak be a háztartásokba, a szórakoztatóiparban ma már jóformán nem is lehet sikeres az, aki nem vesz róluk tudomást. Ünnepeljük együtt az emberiség első olyan évtizedét, amelyben már nem ciki űrhajós filmet nézni, és nem néznek értetlenül az ismerősök, ha valakit orknak titulálunk.

Az elmúlt évtized értékelésének következő állomásaként a fantasztikum könyvtermését vesszük szemügyre. A lista összeállításánál szerkesztőségünk két dologgal kellett, hogy szembesüljön. Először is azzal, hogy botrányosan keveset olvastunk az elmúlt évtized sci-fijei, fantasy-jei vagy épp horrorjai közül. Hiányosságaink közé tartoznak többek között Dan Simmons ezredforduló után írt művei, Michael Chabon, Neal Stephenson, vagy éppen Charles Stross regényei. Második felismerésünk pedig az volt, hogy a most következő tízes listára még így is egytől egyig remek könyvek kerültek fel, amelyek között találkozunk innovatív fantasykkel, sci-fi tematikát kölcsönvevő szépirodalmi művekkel és űroperákkal is. Először lássuk a 10-6. helyezést!

10. Nézz a szélbe - Iain M. Banks

A skót Banks űroperáinak minősége szélsőségesen hullámzó: a skála az olvashatatlanul rossztól a brilliánsig terjed. A túlnyomó részt a Kultúra univerzumában játszódó megalomán regények gyakori hibája túlírtságuk, szószátyárságuk, mely sokszor gyenge cselekményt és egyszerű kalandokat takar. Nem véletlen, hogy Banks legjobb regényei egyben a legrövidebbek is, s közülük is messze kiemelkedik a Nézz a szélbe.

A megszokottól eltérően a regény egészen kis léptékű, kamaradráma jellegű, s egy rengeteg áldozattal járó, dicstelen háború utóhatásaiba, a vesztes oldal traumájába és a győztes oldal szégyenébe enged bepillantást. Az emigráns zeneszerző, a joviális diplomata és a kiégett veterán körül forgó, intelligens és végtelenül humanista történet a hazafiság, fanatizmus, terrorizmus, poszt-traumatikus stressz, bosszú és megbocsátás kérdéseit járja körül, amelyhez megkapóan gyönyörű leírások, frappáns párbeszédek és finom, ironikus humor társul.

A regény magyarul az Agave Könyvek gondozásában jelent meg 2008-ban.

9. Perdido pályaudvar, végállomás - China Miéville

China Miéville vaskos monstruma ellenszegül mindenfajta tematikus besorolásnak. Egyszerre steampunk, fantasy és horror; weird fiction, ha éppen úgy tetszik. A Perdido pályaudvar, végállomásnak azonban sikerül az, amely sok más regiszterkeverő műnek nem: a határok szétválaszthatatlanul összemosódnak, és e furcsa halmazból egy eredeti, egységes, formabontó, semmi máshoz nem hasonlítható világ jön létre. A gigantikus Új-Crobuzon vibráló, mocskos és bűnös városa, ez a sokszínű, a legutolsó macskakőig kidolgozott mikrokozmosz a regény igazi főszereplője.

Egy könyvsorozatra elég lenne az itt felvonultatott ötletparádé: repülő ragadozók, kaktuszemberek, újraformáltak és öntudatra ébredő konstruktok adják át egymásnak a kulcsot, miközben egy renegát tudós kísérletet tesz rá, hogy visszaadhassa egy megcsonkított madárembernek a repülés képességét. A szuggesztív hangulatteremtés és nyelvi megformáltság azonban csak részben tudja elfedni a regény hibáit, az idő előrehaladtával egyre inkább elburjánzó terjengősséget, a komor képek és negatív jelzők öncélúvá váló halmozását, és a kissé soványkának bizonyuló, széttartó, túlnyújtott történetet (bár a befejezés sok mindenért kárpótol). Ezért a kilencedik hely.

A könyvet 2004-ben jelentette meg magyarul az Ulpius-ház Könyvkiadó.

8. Pörgés - Robert Charles Wilson

A kanadai Wilson 2005-ös regénye nem véletlenül kapott a rá következő évben Hugo-díjat. Az érdekes felütésből (a Földet egyik napról a másikra egy különös "burok" veszi körül, amelyen kívül évmilliókkal gyorsabban telik az idő) egy klasszikus szellemiségű, sodró lendületű sci-fi bontakozik ki, amely behatóan tanulmányozza a "nagy elsötétedés" gazdasági, társadalmi és vallásos következményeit, ám a Pörgés legnagyobb fegyverténye az, hogy ezeket a galaktikus távlatú, világméretű, az egész emberiségre kiható kríziseket az egyes emberek szemén keresztül tapasztalhatjuk meg.

A három nagyszerűen megrajzolt, árnyalt főszereplőnek, a tudományos szálakat átszövő emberi sorsoknak és kapcsolatoknak köszönhető, hogy a saját bőrünkön érezzük a sorsfordító események súlyát, az ember kisszerűségét egy nagyobb hatalom árnyékában. Külön öröm végre egy kvázi a napjainkban játszódó regényt a kezünkbe venni, amely mentes a sci-fikre sokszor rátelepedő túlzott technologizáltságtól. A trilógia második része, a Tengely sajnos már nem ért fel az első kötet színvonalához, remélhetőleg Wilson a záró kötetben kiköszörüli ezt a csorbát.

A regény magyarul a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg 2007-ben.

Január 22-én indul a Syfy műsorán a Caprica, a Battlestar Galactica régóta várt előzménysorozata. Nem lesz könnyű dolga a produkciónak, ha fel akar nőni az elődje minőségéhez, de a tavaly év eleje óta folyamatosan szivárgó hírek eddig elég meggyőzőek voltak arról, hogy egy gazdag, változatos drámát láthatunk majd. A lapozás után ezeket az információkat osztom meg az olvasókkal, ezúttal kisebb spoilerekkel. Szó lesz a sorozat cselekményszálairól, visszatérő szereplőiről, és megtekinthettek néhány promóanyagot is, amelyek a pilot utáni epizódokból tartalmaznak részleteket. Kérnék mindenkit, hogy a kommentekben előre jelezze, ha spoilerről szeretne beszélni.

Január 22-én indul a Syfy műsorán a Caprica, a Battlestar Galactica régóta várt előzménysorozata. Nem lesz könnyű dolga a produkciónak, ha fel akar nőni az elődje minőségéhez, de a tavaly év eleje óta folyamatosan szivárgó hírek eddig elég meggyőzőek voltak arról, hogy egy gazdag, változatos drámát láthatunk majd. A lapozás után ezeket az információkat osztom meg az olvasókkal, egyelőre spoilerek nélkül. Szó lesz a vetítési rendről, a sorozat kreatív változásairól, néhány témáról, amelyeket az első évadban feszegetni fognak a készítők, valamint olyan háttérinformációkról az univerzummal kapcsolatban, amelyek még a BSG-ből sem derültek ki.

Jobb későn mint soha, illetve jelen esetben az utolsó pillanatban: a még augusztusban megkezdett cikksorozatom második, befejező részében a midseasonre eső siker- és érdeklődésvárományos fantasztikus témájú - vagy ahhoz közeli - sorozatok bemutatása és előzetes véleményezése következik. Ezúttal két projektet veszek számba: a Human Target már tényleg itt kopog az ajtónkon, és bár nem tartozik szorosan vett tematikánkba, akciósorozatként és képregényből készült produkcióként mégis érdemes szólni róla pár szót, a Day One sanyarú sorsa pedig akár külön bejegyzést is megérne. Az első cikk az érdeklődők kedvéért itt olvasható, a folytatás pedig a tovább mögött:

Az elmúlt évtized mozgalmasan telt a fantasztikum kedvelői számára. A science-fiction átvette az uralmat a popkultúrában, a fantasy pedig túlnőtt a geek szerepjátékosok rajongásán, és meghódította az egész világot. Mese- és szuperhősök, robotok, űr- és időutazók lopakodtak be a háztartásokba, a szórakoztatóiparban ma már jóformán nem is lehet sikeres az, aki nem vesz róluk tudomást. Ünnepeljük együtt az emberiség első olyan évtizedét, amelyben már nem ciki űrhajós filmet nézni, és nem néznek értetlenül az ismerősök, ha valakit orknak titulálunk.

Folytatjuk a 2000-es évek értékelését, az előző, sorozatokról szóló összefoglalónk után következzen a soundtrack-gyűjteményünk. Az alábbiakban az elmúlt évtizedből a tíz kedvenc film- és sorozatzenénket olvashatjátok, ismételten a fantasztikus műfaj jegyében.  

10. Watchmen – Tyler Bates

Tyler Bates karrierjének talán legkiforrottabb darabja lett ehhez a Zack Snyder-filmhez szerzett zenéje. A szuperhősmozik heroikus fanfárjai elkerülték Bates kottáit, helyette sötét, felkavaró tónusokban gazdag, változatos témákat kaptunk. A hagyományos, rézfúvós-dobos nagyzenekari dallamok fel-felbukkannak ugyan, de az elektronikus, gitáros és egyéb szintetizált megoldások a messzemenőkig dominálnak. Ez a szokatlan kettősség kitűnően példázza a 21. század filmzenei trendjét, amelynek kiforrottabb képviselőivel találkozunk még a lista előkelőbb helyein.

Rescue Mission

9. Firefly – Greg Edmonson

Greg Edmonson a Firefly zenéjében hasonló úton indult el, mint Richard Gibbs és Bear McCreary a BSG-ben. Remekül vegyítette a különböző hangszereket, keleti és nyugati hangzásvilágokat, és zenéjével tökéletesen festette alá a Firefly eklektikus világát. A zenei motívumoknak, ha nem is karakter, de szituációjelző szerepük van, megvan a saját témája a Serenitynek, a Szövetségnek, a Reaverseknek, Simonnak és Rivernek, Malnak és Inarának, stb. A lemezről kiemelkednek a lassú, lírai, fájdalmasan szomorú dallamok, közülük is leginkább a The Funeral című darab, mely szívbemarkoló és gyönyörű lezárása lett a rövidre sikerült sorozatnak.

The Funeral

8. Star Wars: Episode III - Revenge of the Sith – John Williams

John Williams kétségkívül a filmzeneszerzői szakma doyenje. Csak a 2000-es években kilenc olyan mozihoz nyújtotta a tehetségét, amellyel szerepelhetne ezen a listán. Hogy mégis miért emelkedik ki ezek közül A Sithek bosszúja, annak az az oka, hogy Williams ebben a munkájában bizonyította leginkább, hogy ennyi év után is képes újat nyújtani, nemcsak a Star Wars franchise-ban, hanem az egész karrierjében. Izgalmas, feszült, megindító témák sokaságával dúsította a jól ismert motívumokat, és ezzel feltette az i-re a pontot a saga történetében.

Battle of the Heroes

Az elmúlt évtized mozgalmasan telt a fantasztikum kedvelői számára. A science-fiction átvette az uralmat a popkultúrában, a fantasy pedig túlnőtt a geek szerepjátékosok rajongásán, és meghódította az egész világot. Mese- és szuperhősök, robotok, űr- és időutazók lopakodtak be a háztartásokba, a szórakoztatóiparban ma már jóformán nem is lehet sikeres az, aki nem vesz róluk tudomást. Ünnepeljük együtt az emberiség első olyan évtizedét, amelyben már nem ciki űrhajós filmet nézni, és nem néznek értetlenül az ismerősök, ha valakit orknak titulálunk.

A delta bloggereivel kiválogattuk a 2000-es évek meghatározó fantasztikus alkotásait, hogy az év vége közeledtével csokorba szedve prezentáljuk őket. Kezdjük a toplistázást a sorozatokkal, alant a szerkesztőségünk tíz legnagyobb kedvencét olvashatjátok, az utolsótól az első helyezettig.

10. Terminator: The Sarah Connor Chronicles

Zöldfülű létére Josh Friedman egészen ügyesen adaptálta a kisképernyőre a jövedelmező mozifranchise-t, a TSCC mégis mindössze két évadot élt meg a FOX műsorán. A Skynet elpusztításán fáradozó, különböző robotok által folyamatosan vegzált főhősök drámáját hitelesen, megindítóan ábrázolta a sorozat, és ehhez igyekezett jól kitervelt, fordulatos cselekményt is társítani. A produkció egyes gyerekbetegségei, valamint az írósztájk és a csatorna beleszólásai azonban sokat ártottak a színvonalnak és a nézettségnek.

Garret Dillahunt és Summer Glau személyében emlékezetes gyilkológépeket ismertünk meg, Lena Headey címszereplője pedig szerethetőségben és elviselhetőségben messze felülmúlta Linda Hamilton karakterét. A gondos szereplőválogatásról olyan nevek tanúskodnak még, mint Brian Austin Green és Dean Winters. Nem szabad megfeledkeznünk az igényes rendezésről, az erős dialógusokban gazdag forgatókönyvekről és Bear McCreary szokás szerint csodás zenéjéről sem.

Kiemelkedő epizódok:

• 1x01 - Pilot, amellel kevés sorozat nyitóepizódja kelhetett versenyre a 2008-as évben, pedig nem sokkal volt több a T2 tévés remake-jénél.
• 1x09 - What He Beheld, a csonka első évad fináléja, amelyet már a Johnny Cash-nótára megkomponált záró képsoráért is érdemes megnézni.
• 2x08 - Mr. Ferguson Is Ill Today, moziélményszerű fényképezéssel és rendezéssel, valamint intelligens, nem lineáris történettel.

9. Farscape 

Az évtized első felének egyik legmeghatározóbb darabja a Farscape, Rockne S. O’Bannon sorozata. 4 szezont ért meg, majd leállítása után tévéfilmben folytatták, hasonlóan a Babylon 5-höz. A sorozat középpontjában egy amerikai űrhajós, John Crichton áll, aki egy baleset következtében egy féreglyukon keresztül az univerzum egy távoli pontján találja magát. Egy élő hajó, és az azon utazók segítségével próbál hazajutni, ám közben neki és társainak előbb túl kell élniük a nem mindig barátságos környezetben. 

A sorozat látványvilágát meghatározza, hogy O’Bannon a Jim Hanson társaságot kérte meg az együttműkdésre, az ő nevükhöz fűződik a Muppet Show, a Szezám utca, és még sok minden más. Kissé persze kockázatos húzás ez, mert ha valaki csak felületesen pillant bele a sorozatba, könnyen leírhatja, „gyerekesnek”, „gagyinak”, „nevetségesnek” titulálva. Aki azonban veszi a fárdtságot, és megnéz néhány (összefüggő) epizódot, az igencsak meglepődhet, rájőve, hogy a történetek mennyire lebilincselőek, az írás intelligens, a szereplők érdekesek, és rendkívül jó köztük az összhang. Karakterdráma ez a javából, kiegészítve egy komplex világ bemutatásához, melyet leginkább talán a Babylon 5-höz hasonlíthatunk. 

Kiemelkedő epizódok: 

• 3x21 - Into the Lion's Den (2): Wolf in Sheep's Clothing – A legénység Scorpius fogságába esik, és Crichtonnak segíteni kell fogvatartójuknak egy féregjárat létrehozásában.
• 4x22 – Bad Timing – A scarran-ok megtudták a Föld pontos helyét, és most elindulnak felé. Crichton megpróbálja berobbantani a féreglyukat, mely a Földre vezet.

8. Dark Angel 

James Cameron agyszüleménye 2000-2002-ig volt a Fox képernyőjén, és máig egyike a legigényesebben kivitelezett sci-fi sorozatoknak. A génmanipulált szuperkatona-szökevény, Max Guevara (az éppencsak húszéves Jessica Alba alakításában) kalandjait bemutató történet remek kombinációja volt az akciónak és a cyberpunkos sf-nek, amihez cameroni módon nem túlbonyolított karakterek és kellemes adag érzelmi töltet társult. Az epizodikusságot és az átívelő nyomozást ügyesen vegyítő formulát csorbítják a gyakran nem túl érdekes sztorik, de a Dark Angel már azzal is megérdemli a helyét, hogy elhelyezte a mainstream tévé térképén a sci-fi eme különleges alfaját.

A sorozat vezető producere Charles H. Eglee volt, aki később a Shieldben és a Dexterben alkotott igazán maradandót, de a kreátorok közt találkozhatunk több Star Trek-veteránnal is. A pilotot a brilliáns David Nutter rendezte, a koraira sikerült finálét (ironikus módon a Fox a Firefly miatt vette le a műsorról a Dark Angelt) pedig maga a mester, James Cameron jegyzi. A főbb szerepekben John Savage, Michael Weatherly (NCIS) és Jensen Ackles (Supernatural) láthatók még, de - Kanadában forgatott sorozat lévén - láthatjuk a BSG fél stábját valamilyen minőségben.

Kiemelkedő epizódok:

• 1x01 - Pilot, amely a maga tízmilliós költségvetésével, Cameron és Eglee írásában és Nutter rendezésében igazi csemege
• 2x21 - Freak Nation - lássuk be, Cameron igazán a rendezői székben van elemében, és szerencsére átadta a forgatókönyvírás lehetőségét egy profinak, Ira Steven Behrnek

Mit várhatunk egy filmtől, amin alkotói gárdája tizenkét évet dolgozott? Valóban nagy lépés ez egy embernek, és ugyanígy az emberiségnek? Az alábbiakban elolvashatjátok a kritikáinkat James Cameron legújabb dobásáról, az Avatarról. A művet bizonyára nem kell már bemutatnunk, beszéljenek tehát magukért a recenziók, lapozzatok!

Take my love, take my land
Take me where I cannot stand
I don't care, I'm still free
You can't take the sky from me
Take me out to the black
Tell them I ain't comin' back
Burn the land and boil the sea
You can't take the sky from me
There's no place I can be
Since I found Serenity
But you can't take the sky from me...

Egy félszezonnyi epizód, egy mozifilm, egy soundtrack, néhány képregény, és egy szerepjáték – ez a mérlege Joss Whedon kultikus űr-western sorozatának, mely rövidsége és hányattatott sorsa ellenére a 2000-es évek egyik legeredetibb, legszínvonalasabb, legmeghatározóbb alkotásává vált. Példája fényesen igazolja, hogy a Fox csatorna utolérhetetlen, ha arról van szó, hogy tehetséges és kreatív alkotókat fedezzen fel vagy vonzzon magához, ám amikor ez megtörténik, a stúdió-producereknek szemmel láthatólag fogalmuk sincs, hogy mit is kezdjenek azzal a kinccsel, ami az ölükbe hullott. Nincs az ellen kifogásom, hogy ők bevétel-kiadás mérlegekben, nézettségben, hirdetőkben és nyereségben gondolkoznak. Ez az élet (és különösen a média-ipar) szerves része. De az a tragikomédia, mely 2002-ben játszódott le a Fox háza táján, erősen megkérdőjelezhetővé teszi a fent említett urak józan eszét is.