Folytatjuk tavaly megkezdett rovatunkat, amelynek keretében szuperprodukciók árnyékban megbújó, ígéretesnek tűnő sci-fikre igyekszünk ráirányítani a figyelmet. Ezúttal egy év elején, a Sundance Filmfesztiválon bemutatott, és a zsűri különdíját elnyerő filmnek, az Another Earth-nek nézünk utána.
Azok alapján, amit a sztoriról eddig tudni lehet, Mike Cahill első filmje egy visszafogott párkapcsolati drámába oltott elmélkedés lesz az ember helyéről a világban. A produkció a Sundance-en hatalmas sikert aratott, a nézők felállva tapsolták, és a zsűritől is egyöntetűen magas pontszámokat kapott. Érkezett már egy előzetes-féleség is, amiből sok minden nem derül ki, inkább csak egy hangulatot közvetít:
A szinopszist egy mondatban így lehetne összefoglalni:
Azon az éjszakán, amikor felfedezik, hogy a Földnek megjelent egy másodpéldánya a Naprendszerben, egy ambiciózus fiatal asztrofizikus hallgató és egy elismert zeneszerző útja egy tragikus balesetnek köszönhetően keresztezi egymást.
Adott tehát egy képtelen, de izgalmas science fiction alaphelyzet (megjelent az égen egy másik, alternatív Föld), az abból fakadó összes filozófiai kérdésfelvetéssel, kapcsolatfelvételi szcenáriókkal, valamint egy személyes, érzelmi húrokat megpendítő szál, amely a bűntudattal, a megbocsátással, az újrakezdés lehetőségével foglalkozik. Kicsit mintha összemixelnénk egy Bradbury-novellát a 21 gramm-mal.
Channeling Naomi Watts and Sean Penn
A kritikák nagy része is azt emeli ki elsősorban, hogy a film különböző zsánereket ötvöz. Abban már eltér a véleményük, hogy mekkora sikerrel teszi ezt, van, aki szerint hullámzó színvonalú a film, és a science fiction vetület háttérbe szorul a lélektani dráma és a metafizikai metaforák mögött; szerintük túl nagyot akart markolni a rendező, és emiatt nem használja ki igazán a premisszában rejlő lehetőségeket.
Mások szerint ugyanakkor egy mélyen elgondolkodtató, összetett, szívszorító drámát láthatunk majd, ami a cselekmény szintjén ugyanúgy tartogat cseles fordulatokat, mint érzelmi és intellektuális fronton. Nekem Robert Charles Wilson regénye, a Pörgés ugrott be elsőre, remélem, hasonlóan fog majd összefonódni itt is a nagy horderejű tudományos felfedezés a szereplők egyéni sorsával.
Az alkotók hátteréről annyit tudni, hogy a rendező Mike Cahill eddig dokumentumfilmeket készített a National Geographicnak, és a női főszereplővel, Brit Marlinggal együtt írta a forgatókönyvet. Marlingnak ez az első filmszerepe (korábban befektetési tanácsadóként dolgozott), és sokan máris az év felfedezettjének kiáltották ki. A másik főszerepet William Mapother alakítja, akit a Lost hátborzongató Ethanjeként ismerhetünk.
A film hamar talált magának forgalmazót, a Fox Searchlight fogja júliusban bemutatni Amerikában, először még csak limitált számú moziban, ám többen azt jósolják, hogy ez lesz 2011 egyik meglepetéssikere.
