A John From Cincinnati óta sokan várnak egy filozofálgatós, első látásra nem feltétlenül befogadható, elgondolkodtató sorozatra. Szerencsére eddig kellett várni, megérkezett a Cape. Persze a felületes szemlélőnek egy nem szándékos szuperhős-paródiának tűnhet, de ha hagyunk időt az elég sűrűre sikeredett pilot után, megsejthetjük a mélyén rejlő rendezőelvet. Lássuk.
Egy szuperhős születésének lehetünk tanúi az első részben. A műfaj (a szuperhős és a képregényes stílus is!) szokásos kellékeit tökéletesen alkalmazva mutatják be a xxi. századi kisembert eltipró nagyvállalatot, valamint reményt keltő módon a csinovnyik fellázadását az elnyomás ellen (take that Gogol). Vince Faraday egy hétköznapi rendőr (aki nem találkozott még blogokkal), szerető apa, férj. Az ideális amerikai családot ismerhetjük meg. Azonban normális élete egy csapásra (robbanásra) megváltozik, amikor az új rendőrfőnök meggyilkolásával gyanúsítják meg.
Menekülnie kell, majd a vélt halálával teljesen törvényen kívülivé válik, így egy választása marad, egy underground cirkuszban talál menedéket, ahol sok lelki vívódás után bosszút esküszik az életét tönkretevőkre. Az egy óra alatt többször is visszatérő kép, a szem előtt levő -de mégis-, sosem észrevett dolgok is itt tűnnek fel először egy poros köpeny képében, amely megadja az utolsó lökést Vince szuperhőssé válásához.
Innentől az apa-fiú kapcsolat elmélyülése is megfigyelhető, anélkül hogy közös jelenetük lenne! Az apa, a fiának olvasott képregény főszereplője alapján egy köpenyes igazságosztóvá válik, így -tudta nélkül bár, de- a maximumra emelve az “apa, akire fel lehet nézni, és megvéd mindentől” képét. A kiképzése után (a törpével harcolás a klasszikus harcművészeti filmekre kikacsintás) az éjszakai Palm Citybe (a kreatív név is hozzátesz a jelentésrétegekhez) veti magát.
A gonosz ellen harcoló jó azonban egy modern hősnek már nem elég, komoly mélységet és motivációt is kapnak úgy a segítői, mint az ellenségei. Cape képében fiával beszélgetve, Vince a szenvedés és gyötrődés egy új mélységébe taszítja magát, hiszen nem fedheti fel magát még szerettei előtt sem. Szerencse hogy mindenki a homlokáról ismerte, mert csak annyit takar a köpeny.
Persze egy ilyen komplex és tartalmas sorozat semmit nem érne remek alakítások nélkül. A főszereplő megrázó hitelességű szenvedése, a cirkuszfőnök haláltusája, a titokzatos bloggerlány, mind-mind elősegítik a beleélést, és a mélység elérését. A képregényes képi világot és a stílus kötelező elemeit nézzük el az NBC csatornának, hiszen ezek nélkül sajnos kevés embert érdekelne egy ilyen gondolkodós sorozat, ráadásul így megvan a plusz örömünk hogy ki kell szemezgetni a gondolatmorzsákat, a külső csillogást figyelmen kívül hagyva! Reméljük évekig a képernyőn marad ez a remek!
Végül a pilot csúcspontját az a, (mint befagyott folyón, a jég alatt még mozgó áramlatokként elő-előtűnő) kép (take that csehov) kiteljesedése adja, amikor a bolti tolvajok megfékezése után köpenyben, fényes nappal az utcára kilépő hős tovább nyomatékosítja, hogy az igazi hős mindenkiben ott van, köztünk él, még ha nem is vesszük észre mindig.
