Biztos ti is sokszor elgondolkoztatok már, milyen lett volna 1-1 film, ha nem az rendezi, nem az kapta volna a főszerepet, aki. Milyen lett volna Han Solo figurája, ha, Christopher Walken, Al Pacino, Chevy Chase vagy éppen Sly Stallone alakítja? Vajon akkor is ewokok ugráltak volna boldogan a Jedi visszatér végén, ha David Lynch ül a rendezői székben? Milyen lenne a Vissza a jövőbe, ha Eric Stoltzot nem váltja Michael J. Fox? Lecsúszott botrányhős helyett vajon Mel Gibsonból is Kalifornia kormányzója lenne mára, ha elvállalja a Terminátor címszerepét? Az io9 zseniális plakátgyűjteménye most remek lehetőséget nyújt az efféle játszadozásra. Új rovatunkban alternatív univerzumbeli kirándulásokat csapunk, és e plakátokat alapul véve olyan filmek kritikáját tárjuk az olvasók elé, amik valahol, valamikor, egy párhuzamos világban talán el is készültek.

Elsőként Stephen King egyik híres regényének nyolcvanas évekbeli feldolgozását vesszük szemügyre, a tovább mögött.

The Dark Tower (1982)

A nyolcvanas évek sci-fi klasszikusok tömkelegét hagyományozták az utókorra, hosszasan lehetne sorolni azokat a filmeket (Alienek, E.T., Vissza a jövőbe), amiket mára kívülről fújunk és rongyosra néztünk. Még ebből az erős mezőnyből is kiemelkedik azonban A setét torony 1982-as adaptációja. Stephen King fantasy-ciklusa első kötetének jogait szinte a megjelenés pillanatában megvásárolta a Warner Bros, és bár a rajongók reménykedtek benne, hogy Steven Spielberg fogja megrendezni a filmet, végül egy kevésbé ismert, feltörekvő direktor, Walter Hill ülhetett a rendezői székbe. A kezdeti aggodalmak alaptalannak bizonyultak: Hill saját forgatókönyvéből hitelesen mentette át a regény sötét, kíméletlen atmoszféráját a vászonra.

 
Kattintásra nagyobb

A rendező, mint minden korábbi filmjét - legyen szó a bokszolós A nagy bunyósról, a Gengszterek sofőrje című krimiről, vagy épp a The Long Ridersről -, A setét tornyot is hamisítatlan westernfilmként készítette el, azonban teljesen megfosztotta azt a műfajra gyakran jellemző heroizmustól. A nagytotálban felvett kopár, sziklás, sivatagos táj - a filmet részben Tunéziában forgatták -, a rendkívül szikár dialógus, és elsősorban a rezzenéstelen főszereplő, Roland karaktere sokkal inkább Sergio Leone filmjeit, vagy épp a Vad bandát idézi meg, mintsem John Wayne filmjeit. Külön említést kell tenni Bernard Herrmann hátborzongató kísérőzenéjéről, zseniális ötlet volt az egy szál szájharmonikán előadott "Hey Jude"-ot az egész filmen végigvonuló főtémává tenni.

 

A szereposztás tökéletes. Clint Eastwoodnál keresve sem lehetett volna alkalmasabb színészt találni Roland életre keltésére, a színész a Névtelen, a Szőke és Piszkos Harry után egy újabb kemény, hallgatag macsószereppel bővítette repertoárját, ugyanakkor nem csupán megismételte a korábbiakat: a mesterlövészt amorális, szívtelen karakterként ábrázolja. Ricky Schroder ismét bizonyította, miért ő volt korának legnépszerűbb gyerekszínésze, Jake szerepében természetes és szerethető. Aki azonban mindenki mást lejátszik a színről, az Jack Nicholson. A feketébe öltözött férfi valódi rettegést kelt a nézőben, s Nicholson - a Ragyogás után egy újabb King-adaptáció résztvevőjeként - lubickol a szerepben: kiszámíthatatlan, fékeveszett, sátáni; mára legalább olyan ikonikus gonosztevő, mint Darth Vader.

 

A film számos emlékezetes jelenetet hagyott ránk, de csúcspontja egyértelműen a Tull kisvárosában játszódó flashback. Roger Ebert kritikájában "minden idők egyik legemlékezetesebb tűzharcának" nevezi a mészárlást, a pergő vágású, realista, véres akciójelenet azóta is számtalan film mintájául szolgált, boldog-boldogtalan igyekezett - több-kevesebb sikerrel - lemásolni. A western-hangulat mellett Hill A nyolcadik utas: a Halál forgatókönyvének megírásával szerzett tapasztalatait is kamatoztatta, gondolok itt elsősorban az alagútrendszer horrorjeleneteire, ahol a támadó mutánsok serege sokkal ijesztőbbé vált azáltal, hogy teljes valójukban egyszer sem láthattuk őket. A vizuális effektekre sem lehet panaszunk, a film látványvilága még ma is megállja a helyét.

Végül egy érdekesség: a további köteteket is meg akarták filmesíteni, ám a projektből végül nem lett semmi - Clint Eastwood nem vállalta a folytatást -, újabban azonban felröppent a hír, hogy egy tévésorozat formájában remake-elnék a történetet. Lesz, ami lesz, ezt a klasszikus még sokszor újranézhetjük.