Vannak képsorok, amik nem szorulnak sem különösebb bemutatásra, sem bármiféle magyarázatra. Ilyen a következő másfél perc is.
Ráadásul a tökéletes zenén, korszakos látványon, és annak biztos tudatán felül, hogy a Császár nyilván átlagon aluli mérettel rendelkezett, két dolgot is tanulhatunk a rövid jelenet második feléből. Először is, hogy sokszor minden okoskodással szemben érdemes a megérzéseinkre hallgatnunk (különösképp, ha hozzánk közel állókról van szó), mert azok vezetnek minket a helyes irányba. Másodszor pedig a kikezdhetetlen fegyelmet Veers ezredes személyétől, akinek a szeme sem rebben, mikor az arcába kapja a galaxis második legfélelmetesebb emberének a cseppet sem bizalomgerjesztő, sivár maszkját, és gépektől torzított hangját.