Az elmúlt évtized mozgalmasan telt a fantasztikum kedvelői számára. A science-fiction átvette az uralmat a popkultúrában, a fantasy pedig túlnőtt a geek szerepjátékosok rajongásán, és meghódította az egész világot. Mese- és szuperhősök, robotok, űr- és időutazók lopakodtak be a háztartásokba, a szórakoztatóiparban ma már jóformán nem is lehet sikeres az, aki nem vesz róluk tudomást. Ünnepeljük együtt az emberiség első olyan évtizedét, amelyben már nem ciki űrhajós filmet nézni, és nem néznek értetlenül az ismerősök, ha valakit orknak titulálunk.

Az elmúlt évtized értékelésének következő állomásaként a fantasztikum könyvtermését vesszük szemügyre. A lista összeállításánál szerkesztőségünk két dologgal kellett, hogy szembesüljön. Először is azzal, hogy botrányosan keveset olvastunk az elmúlt évtized sci-fijei, fantasy-jei vagy épp horrorjai közül. Hiányosságaink közé tartoznak többek között Dan Simmons ezredforduló után írt művei, Michael Chabon, Neal Stephenson, vagy éppen Charles Stross regényei. Második felismerésünk pedig az volt, hogy a most következő tízes listára még így is egytől egyig remek könyvek kerültek fel, amelyek között találkozunk innovatív fantasykkel, sci-fi tematikát kölcsönvevő szépirodalmi művekkel és űroperákkal is. A 10-6. helyezés után most lássuk az öt legjobbat!

5. Az időutazó felesége - Audrey Niffenegger

Számos erős debütálásnak lehettünk szemtanúi az elmúlt évtizedben, de talán egyik sem szólt akkorát, mint amikor Audrey Niffenegger 2003-ban teljes fegyverzetben pattant elő a semmiből e rendhagyó romantikus sci-fivel. Niffenegger az egyik legrégibb SF-toposzt veszi alapul, ám nem annyira a jól ismert időutazásos paradoxonok és a technikai-tudományos megoldások érdeklik, hanem sokkal inkább a furcsa genetikai rendellenességből fakadó időbeli ugrálások lélektani és magánéleti hatása: hogyan lehet kialakítani közös életet olyasvalaki oldalán, aki egyik pillanatról a másikra, akaratán kívül a jelenből saját múltja és jövője eltérő pontjaira ugrik? Kinek a nehezebb: annak, aki marad, vagy annak, aki eltűnik?

 

Az állandó nézőpont- és idősíkváltásoknak köszönhetően első kézből tapasztalhatjuk meg a "spontán időutazás" felkavaró élményét. Az időutazás epikusságát tökéletesen ellensúlyozza Henry és Claire természetessége és hétköznapisága: egyikük sem akarja megváltani a világot, pusztán egyszerű átlagéletet kívánnak élni, ám pont ebben kell a legtöbb viszontagsággal szembenézniük. A pár szerelmének egyszerre felemelő és szívszorító története azért működik, mert az első oldalaktól azonosulni lehet e két szerethető szereplővel, és azért, mert Niffenegger letisztult, sallangmentes stílusának, kiváló arányérzékének és érzékenységének köszönhetően a sztori sosem csap át giccsbe vagy melodrámába.

A regény magyarul az Ulpius-Ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2004-ben, és azóta két újabb kiadást élt meg.

4. The Road - Cormac McCarthy

A huszadik század végének és a huszonegyedik század elejének legjelentősebb amerikai szerzője, messze a Chuck Palahniukok és a Bret Easton Ellisek előtt, a hetvenhat éves Cormac McCarthy. Nagyszerűsége abban rejlik, hogy miközben megteremtett egy egyéni, csak rá jellemző, minden feleslegtől megszabadított prózát, ezzel nem kötötte béklyóba kezeit a témaválasztást illetően. Nála nem a sztori áll a műfaj szolgálatában, hanem fordítva: képes kirándulást tenni egy-egy regény erejéig egy számára teljesen idegen zsánerbe, ha úgy látja, hogy abban tudja kiteljesíteni mondanivalóját. A poszt-apokaliptikus alműfajba sorolható The Road például olyan nyers, könyörtelen hangvételben íródott, amilyen az általa ábrázolt világ is, s e nyomasztó ábrázolást tökéletesen hordozza és tükrözi minimalista prózája.

 

McCarthy korábban nem próbálkozott ilyen, jellemzően a science-fiction rétegébe tartozó témával, ami meg is látszik a regényen. Elkerüli a toposz szinte összes kliséjét és típushibáját, háborús kesergés és reményteli emberiség-saga helyett egy olyan szűkre szabott, kétemberes drámát zúdít ránk, amelytől a gyomrunk görcsbe rándul, a szívünk pedig a torkunkban dobog. Középpontban az apa-fiú viszony, a családi kötődés és a magány állnak, amelyet rémisztő hatásossággal erősít fel a helyzetválasztás. Nem gondoltuk volna, hogy 2006-ban még lehet újat mutatni ebben a témában, de a feszültséggel teli cselekményének és a szikár, mégis gazdag mesélésének összhangja már-már Bradbury-i irodalmi magasságokba emeli a The Roadot.

A regény 2010 február 1-jén jelenik meg magyarul a Magvető Kiadónál. 

3. Kardok vihara - George R. R. Martin

Nem túlzás azt mondani, hogy George R. R. Martin grandiózus regényfolyamával megreformálta és új szintre emelte a klasszikus fantasy begyöpösödő műfaját. A tolkieni hagyomány helyett Westeros véres, kegyetlen világának kialakításakor a késő középkori viszonyokat (többek között a Rózsák Háborújának korszakát) vette alapul, és a minimálisra szorította a mágia jelenlétét, így légies tündék és rusnya orkok helyett kétszínű udvaroncok és elkényeztetett hercegek, elhízott királyok és koszos utcagyerekek lépnek fel a könyvek lapjain. Martin a fantasytól szokatlan realizmust vitt történetébe és a környezetbe, szereplői pedig a legutolsó fegyverhordozóig hús-vér, komplex figurák.

 

A harmadik kötet, az oldalszámát és történetét tekintve is legmasszívabb Kardok vihara eddig a könyvsorozat csúcspontja, és a csaknem ezer oldalon nincsen felesleges bekezdés. Számos, az előző két kötetben felvezetett cselekményszál és karaktersors tetőzik, és szinte sosem úgy, ahogy várnánk; átélhetjük az első négy kötet legnagyobb csatáját és legkiborítóbb fordulatát, megtapasztalhatjuk a háború fizikai és pszichológiai pusztítását a legmagasabb körökben és a ranglétra legalján elhelyezkedők között, valamint szemtanúi lehetünk egy mesteri jellemárnyalásnak, amely során egy korábban egysíkúnak láttatott karakter a Jég és Tűz Dala egyik legizgalmasabb szereplőjévé válik.

A könyvet az Alexandra adta ki 2004-ben keményfedeles, 2009-ben pedig puhafedeles változatban. 

2. Ne engedj el - Kazuo Ishiguro

A The Road után egy újabb példa, ahol egy zsáneren kívüli, szépirodalmi szerző tudományos-fantasztikus témát kölcsönöz, és formál át valami rendkívülire. A gyanútlan olvasó eleinte könnyen hiheti azt, hogy a regény valami baki folytán került egy sci-fiket és fantasyket rangsoroló listára: az elbeszélő, a fiatal Kathy H gyerekkori visszaemlékezései jellegzetesen angol lányregényként, romantikus történetként kezdődnek. A látszat azonban csalóka, és a bentlakásos elitiskolában formálódó szerelmi háromszög hátterében Kathy sejtetéseiből, a tanárok elhallgatásaiból, elszólásaiból és az iskola furcsa elszigeteltségéből szép lassan egy torokszorítóan sötét titok körvonalazódik.

Nehéz úgy ajánlani egy könyvet, hogy közben nem áruljuk el, miről is szól, ám mi - a magyar kiadás fülszövegével ellentétben - mégsem lőnénk most le ezt a gyomorbavágó fordulatot. Inkább csak annyit mondunk: a Ne engedj el felejthetetlen, nyomasztó és megrázó látlelet szabad akaratról és végzetről, a barátság és szerelem erejéről, veszteségről és elszalasztott lehetőségekről, a fajsúlyos kérdések pedig a brit író védjegyének számító kristálytiszta szépségű mondatokban és az emlékezés bizonytalan csapongását követő, izgalmas gondolatritmusos szerkesztésen keresztül bontakoznak ki. A 2000-es évek legszebb regénye.

A könyvet magyarul a Palatinus adta ki 2006-ban.

1. Stories of Your Life and Others - Ted Chiang

Az évtized legjobb fantasztikus könyveinek listáján egy novelláskötet trónol. Ted Chiang neve itthon még csak a legelvetemültebb sci-fi olvasóknak csenghet ismerősen (magam is sfinsider blogjának köszönhetem a megismerését), miközben Amerikában kisebbfajta kultusz övezi. A legendás hírnév több összetevőnek is köszönhető. Egyfelől Chiang 1990-es debütálása óta mindösszesen tizenegy novellát tett le az asztalra - ezek terjedelme egy oldalas mikronovellától kisregényig terjed, megírásukra pedig nem egyszer két-három évet fordít. Regényt mindezidáig nem írt. Másfelől ezen novellákat a kritikusok dicshimnusza és a legrangosabb díjak (a Hugótól a Nebuláig) kísérik. Harmadrészt pedig, és talán ez a legfontosabb, Chiang napjaink egyik legjobb kispróza-szerzője, és minden egyes története egy-egy csiszolatlan gyémánt.

Hogy miben rejlik zsenialitása, amely a dobogó tetejére röpítette? Nos, nincs két ugyanolyan novellája, legyen szó témaválasztásról, stílusról vagy szerkezetről. Chiang játszi könnyedséggel szólaltat meg homlokegyenest eltérő szereplői hangokat, egy fiatal tudóstól kezdve egy kamaszlányon át az ókori kézművesig. Míg a "Hell is the Absence of God" egy szenvtelenül elbeszélt, sötét fantasy, addig az "Understand" a Virágot Algernonnak sémáját követő hard-sf egy poszthumán ember születéséről. Míg a "Seventy-Two Letters" stílusában a viktoriánus kor gótikus prózáját idézi, addig a "Liking What You See: A Documentary" egy dokumentumfilm felépítését követi.

A novellák alapötletei újszerűek és fantáziadúsak, kibontásuk pedig alaposan végiggondolt és logikus. Az átgondoltság a legjobban a scif-i történetek tudományosságában fogható meg: Chiang sosem próbálja technoblablával kiszúrni a szemünket; ehelyett veszi a fáradságot, hogy belehelyezkedjen egy nyelvész, egy matematikus, egy neurológus bőrébe, és így képes belülről, rendkívül hitelesen és érthetően bemutatni e tudományágak sajátos látásmódját, működését. A tudományosság azonban sosem öncélú: mélyen rezonáló emberi történetek, átélhető drámák és emlékezetes hősök társulnak hozzá. Egy szó mint száz: Chiangot élmény olvasni.

A kötetben szereplő novellák közül magyarul csak a "Tower of Babylon" jelent meg Bábel tornya címmel a Galaktika 143. számában.

Honorable mentions:

  • Varjak lakomája - George R. R. Martin
  • Hívj be! - John Ajvide Lindqvist
  • Kistestvér - Cory Doctorow