Az idei tévés évad csupa gyöngyszemmel kecsegtet a sci-fi kedvelői számára; az utóbbi évek gyönge próbálkozásai és hamvukba holt reménységei után végre dúskálhatunk a minőséginek ígérkező produkciókban. Nem titkolom, a lehetőségek közül a FlashForward volt az egyik, ami a legkevésbé érdekelt, az elvárásaim igen alacsonyak voltak, és előre elkönyveltem, hogy a pilot után keserű szájízzel kaszálni fogom, akárcsak a Lostot. Nem így lett.

Nem kívánok sok szót fecsérelni a sorozat történetére és az alkotókra, mert Gaines mindent megírt, amit tudni kell róluk. A premisszát valószínűleg mindnyájan ismerjük, mert a csapból is az a két perc tizenhét másodperc folyik, amelyik alatt az emberiség bepillantást nyer a jövőjébe, és amely felbolygatja hőseink életét. Azt gondoltam, ezt a műsort is a high concept fogja elvinni a vállán, hogy ne kelljen foglalkozni a karakterek kidolgozásával, ám az írók ezt folyamatosan cáfolták, és a pilot alapján, amely kedden kerül adásba, úgy tűnik, nekik lesz igazuk. Spoilermentes kritika következik.

A pilotot, amelynek rendhagyó módon normális címe is van (No More Good Days), David S. Goyer írta és rendezte. Ő most már akkora név, hogy hülye lennék nem bizakodni benne, de engem valahogy a munkássága nem győzött meg. A forgatókönyvei közül a Dark Cityt hibátlannak tartom, és a modern Batman-filmekben vállalt szerepéért is jár neki az elismerés, bár én pont az írásuktól nem voltam annyira elragadtatva. 

Ezek mellett olyan bűntényeket követett el, mint a Holló folytatása, a Penge-sorozat és a Jumper, de köze volt a Ghost Riderhez is, amit legszívesebben kitörölnék a memóriámból Joss Whedon varázsszékében. A korábbi tévés próbálkozása, a Threshold nálam instant kasza volt, így hát padlóig nyomott szkepticizmussal készültem a FlashForward bemutatkozására. 

Goyer már a pilot első perceiben meggyőzött arról, hogy nem szarral gurigázik, amikor néhány villanásban bemutatta a romokban heverő Los Angelest, ami mellett a Lost repülőgép-szerencsétlensége annyira 2004-nek tűnik. A producer mozifilmként gondol a FlashForwardra, ennek megfelelő stílusban, ennek megfelelő hozzáállással készíti az egész évadot, és ez rögtön az elején meglátszik. 

Pilotról van szó, ezért minden szereplő a lehető legjellemzőbb viselkedését nyújtja: nyolc perc alatt végigrohanunk a főhős, Mark Benford idilli családi életén, egy Halálos fegyverbe illő autós üldözésen (panaszkodó kisebbségi partner John Cho személyében, elmés beszólásokkal bemutatkozó Benford ügynök Joseph Fiennes alakításában), valamint néhány apróbb momentumon, amelyek később nyernek csak értelmet.

A katasztrófa bemutatása tényleg látványos és hiteles lett, ugyan a CGI nem tökéletes, de mégiscsak tévéről van szó. Goyer néha túldinamizálja a kameramozgást, és jut idő belassított drámai futásra is, de még elviselhető mennyiségben. A történtek következményeit nemcsak lokális, de globális szinten is logikusan és hitelesen ábrázolják (nincsenek a repülőgép leszakadó szárnya alatt tébláboló túlélők, khm), egy pillanatig sem éreztem azt, hogy palira lennénk véve. Nem bátortalankodnak a halálesetek számával sem, rendesen látjuk, milyen az, amikor közel hétmilliárd ember egyszerre elájul, legyen volán vagy botkormány mögött, esetleg sebészszikével a kezében. 

A történtekre tálalt magyarázatok, vagyis az időbeli előretekintés on-screen magyarázata teljesen rendben van. Ugyan egy-egy hatásvadász zárómondat kedvéért helyenként szájbarágósra sikeredtek a párbeszédek, de a tévéadásokból, a szereplők okfejtéseiből gyorsan és egyértelműen kiderül, mivel állunk szemben. 

Nem tétlenkedik a pilot, miután túlesünk mindenen, ami a promókból már egyébként is közismert volt, rögtön belecsapunk a lecsóba. Hogy miért Mark Benford FBI-ügynök kapja a flash forwardok ügyét, arra nagyon sánta magyarázat születik; hosszasan lehetne vitázni az önbeteljesítő paradoxonokról, de teljesen egyértelmű, hogy nem ez az írók célja. 

A nyomozás lesz a sorozat egyik fő cselekményszála, ami David S. Goyer szerint három évig tarthat ki. Mivel az előreugrások céldátumát ismerjük, és az mindössze fél év (pontosan a 21. epizód fog aznapra esni), számíthatunk egy komolyabb összeesküvés-féleség kibontakozására. Megnyugtató, hogy ennek az alapjai már most le vannak fektetve, az írók nem fognak hirtelen jött irányváltásokkal átvágni bennünket. 

Mégsem a high concept az, ami a FlashForward fő mozgatórugójának tűnik. Goyerék nyilatkozatai is azt sejtetik, hogy hamar háttérbe fog szorulni ez a szál, egyáltalán nem tekintenek emiatt science fictionként a sorozatra. Már most nagyon jó húzásokkal, a lehető legvátozatosabb és legötletesebb előrevetítésekkel alapozzák meg a súlyos karakter- és párkapcsolati drámát. Érdekes lesz látni, hogy mennyire képesek majd a szereplők megbirkózni a sorsukkal, meg tudják-e változtatni, meg tudják-e valósítani azokat. 

Kimagaslik a színészek közül Brían F. O'Byrne érzékeny alakítása, a kevés jelenléte ellenére az övé lesz az egyik legfelkavaróbb flash forward. Joseph Fiennes családi vonása, a szomorú fizimiska is tökéletesen passzol a tragikus karakteréhez, ezt jól kiegészíti a kemény nyomozószerep, amit belénk sulykolnak azzal, hogy az epizód felében csak golyóálló mellényben rohangálva látjuk őt. 

John Cho a kisfiús arca miatt kicsit kilóg nekem sorból, mert az ő FBI-ügynöke is karizmatikusnak íródott, de egyelőre el tudtam fogadni ebben a szerepben. Hatalmas súly nyugszik Sonya Walger vállán is, aki Benford feleségét alakítja, az ő flash forwardja lesz még a sorozat fontos drámai szála. Jelenleg vannak karakterek, akiknek a szerepét egyáltalán nem értem, és félő, hogy miattuk lesz Grace klinikás a dráma jelentős része, ám ha az írók érett módon tudják kezelni őket, akkor remélhetőleg nem fogjuk tölteléknek érezni a szálaikat. 

Összességében kevés negatívummal és ígéretes, helyenként talán kiszámítható cselekményekkel jelentkezik a FlashForward, és nagyon-nagyon mellé kell nyúlniuk Goyeréknek, hogy idő előtt kiszálljak. Már most szimpatizálni tudok a karakterek többségével (a már kiemelt Fiennes, Cho, O'Byrne és Walger van köztük), ami egy ilyen eseménydús pilotnál egyáltalán nem elhanyagolható tényező. A további epizódok kritikáival igyekszem folyamatosan jelentkezni, ha érdemesnek találtatnak arra.